Jobban!

Először is szeretnék mindenkinek Boldog Újévet kívánni! Másodszor pedig, bocsánatot szeretnék kérni tőletek, hogy ilyen későn hoztam és pont ma. De sajnos tüdőgyulladásom van és mostanra tudtam, csak vele végezni, ne haragudjatok! Olvassátok szeretettel!

~ 30. Fejezet!

*2 évvel később

Justin még mindig azt hazudja az egész világnak, hogy Selena Gomezbe teljes mértékig szerelmes. Az interjúk, a tv szereplések... Undorítóak... Fallják egymást, mintha szexen kivűl más is lenne köztük. Egyszer volt belé igazán szerelmes, tönkre is tette Justint... Most meg a medzsere azt akarja, hogy játsza el, hogy fülig szerelmes abba az énekelni nem tudó nőszemélybe. Justint meg az orránál fogva vezeti Scooter es Usher. Barttal is összeveszett, hiszen még nagyobb nagyképű tapló f*sz lett belőle, ami furcsa de még Bartnak is elege lett.

 - Juliem! Mit csinálsz ma este?- Jött be a szobámba Bart
- Semmit.- Huppantam le az ágyra várva, hogy mit tervez estére
- Remek! Este a Bieber Vállalat bált tart. 8-ra itt van értetek az autó!- Sétált ki a szobámból

- Evelyn! 10 perc múlva a Chanelnél! Este Bieber Bál!- Zavartam le gyorsan a dolgot
- Indulok!-  Nyomta ki a telefont

- Jó estét Mrs. Bieber!- Nyitotta ki előttünk az ajtót egy nagydarab férfi, fülében ott volt a jellegzetes voki tokis fülhallgató, mint minden kidobónak, fekete öltönyben és fehér ingben, kopasz feje fehéren virított
- Jó estét!- Biccentettem meg kissé a fejem, Evelyn csak összehúzta magát és "besurrant mellettem"
-Kicsim! Van egy kis baj...- Jelent meg mellettem egyből Bart, ahogy beléptem és halkan, szinte suttogva közölte mondanivalóját
- Mi baj?
- Justin itt van, Selena nélkül...- Suttogta szinte alig érthetően, így nem volt teljesen világos az egész
- Tessék?- Üvöltöttem fel
- Nyugalom!- Ragadta meg a kezem- Csak nyugodj meg és ne csinálj balhét a sajtó előtt!- Ezzel el is tűnt Bart

Ahogy beléptünk a terembe, ahol az egész bál szíve és lelke volt szembe találtam magam egy csapatnyi fotós hátával és egy valód gyökérrel a színpadon. De hol van mellőlem Evy? Mindig csak eltűnik... Szóval egyedül vagyok...
Justin csak válaszolgatott a szokásos áll mosolyával az újságírók kérdésére. Piros öltöny, fehér ing, és egy fehér Supra volt rajt. Haja szokásosan felállítva, szemét fekete napszemüveg védi a vakuvillanásoktól, tökéletesen telt ajkát kihangsúlyozza hazug mosolya.
Csak özönlöttek felé a kérdések, mikre érzéketlenül és nagyképűen válaszolt, na de még mindig ne tudom, hogy mi a francot keres ez itt?! Takarodjon innen!

- Justin, hol hagytad Selenát?- Tett fel egy újságíró egy hangosabb kérdést, minek köszönhetően én is hallottam, a teremben csönd lett, Justin felemelte a fejét és levette róla napszemüvegét. Barna szemével gyorsan szelte át a termet, pásztázva. Tekintete hirtelen megakadt rajtam, majd gyorsan elkapta fejét.
- El kell valamit mondanom.- Kezdett el fel-alá járkálni- Selenával sosem voltunk egy pár. Az egész marketing. Selenával régen együtt voltunk, szerelmesek voltunk, de Selena híres lett, így úgy döntött, hogy számára az többet jelent, mint én. Mikor Usher felfedezett Selenának egyből elkezdett működni az esze, és felhívta Ushert, onnantól kezdve pedig mind tudjátok, hogy mi történt. Egy céllal jöttem el ide ma este, hogy visszakapjam a családom. apukámat, Bart Biebert kinek ezt a mai estét köszönhetjük, és talán még nem is őt bántottam meg legjobban arról, hogy hazudtam arról, hogy kit szeretek. Mikor elmentem, 2 éve, beleestem ugyanabba a hibába amibe Selena. Elragadott a hírnév és akivel akkor együtt voltunk, egy cikk után porrá váltunk. A mai napig is még azt a lányt szeretem, akit akkor szerettem, de nem tudom, hogy ő még szeret-e engem. Talán most csak azért hallgatta végig ezt az egészet, hogy legyen min röhögnie később de, kétlem mert úgy folyik a nyála még mindig mikor rám néz, mint egy kutyának a csont láttán.- Röhögte el magát, nem is folyik a nyálam, na jó talán...- A lényeg... Julie Horan szeretlek!- Justin lesétált a színpadról és útja felém vezette, mindenki még azok is akik tudják, hogy ki vagyok meredt szempárral kísérték Justin lépteit felém.
- Szeretlek!- Fogta meg kezem mikor odaért velem szembe, alig látom őt, hiszem a könnycseppek folynak végig az arcomon, de ezek most mások, mint a szokásos könnycseppjeim
- Jobban! Néztem fel rá
Egyik kezét arcomra tette, és egy gyors erős csókkal bizonyította szerelmét.

-VÉGE!-
A blognak ezennel vége remélem majd örömmel gondoltok rá vissza! Köszönöm szépen, hogy verem tartottak Julie és Justin történetében!:)
Puszi!<3

Justin Bieber leváltotta barátnőjét

~ 29. Fejezet

Nem tudom elhinni, hogy már egy hónapja nem aludtam rendesen.
Egy hónapja vagyok Justinnal.
Egy hónapja hallott Krisz.
Egy hónapja erőszakoltak meg.
Egy hónapja történt minden.

- Apa él.- Mondtam halkan szinte suttogva Justinnak, miközben pakoltuk le a cuccainkat
- Tessék?- Nézett rám Justin kigülledt szemekkel
- Hívott. Hívott többször is...- Mutattam meg neki a hívásnaplóm- Beszéltem vele.
- Julie... Ez biztos nem ő.- Vette ki a telefont a kezemből
- De ő!- Kiabáltam
- Biztos vagy bent?- Emelte fel már ő is a hangját
- Beszéltem vele!- Üvöltöttem rá ismét
- Nem ő volt b*zdmeg!- Üvöltött teljes torkából
- Ha nem mégis ki hív apám telefonjáról?
- Az én apám te ribanc!- Ribanc? Ez most komoly? Nem hiszem el, ez most eléggé szíven ütött. És még az ő apja? Ez hülye?
- Mi van? Ribanc?
- Apám elment megkeresni a tiéd, hátha életben van még. Kiderült, hogy apád holttestét nem találták meg. Apám légpalackja lukas volt, mikor megtalálta a tiédet. A tüdeje már tele volt vízzel, és csak ennyire volt ereje.- Ült le és próbálta magát erősnek mutatni
- Tessék? Bart...?- Nem tudom kimondani. Ismét kimondani, hogy meghalt valakim? Az utolsó ember aki a nevére vett. Ha ő is hallott... Nem tudom, hogy mit kezdek. Ráadásul az én apám miatt... Ez nem lehet igaz!
- Nem. Az intenzíven van. És nem vagy ribanc.- Ölelt meg, nem érdekelt a ribanc szó, visszaöleltem.

- Sz- Sz...- Próbálta kimondani, azt a bizonyos szót
- Én is téged!
Csak elmosolyodott és belemosolygott a csókunkba. Mennyire cuki, el sem hiszem.
Elkezdett az ágy felé húzni, nem tudom megállni, egyszerűen elcsábít. Imádom ezt a fiút!
Egyre hevesebben kezdtünk el csókolózni, szinte már egy csókcsatát vívtunk. Lassan elkezdte felfelé húzni a felsőm, én is ezt tettem vele. De miért engedem neki, hogy ő irányítson?
- Én jövök!- Fordítottam a helyzetünkön, mire Justin csak mosolygott
Először adtam a szájára egy puszit, majd lefelé haladtam, de már a nyelvemet is használtba vettem. Elértem a nadrágjáig, ami a boxere alatt kezdődött, sokkal... A fogaimmal lassan elkezdtem lefelé húzni a ruhadarabot.
Már csak az alsógatya van rajta, először ráültem az ágyékára, majd lekezdtem simogatni az alhasát és fokozatosan egyre lejjebb és lejjebb haladtam. De volt még rajtam egy zavaró tényező, a nadrágom. Felálltam és "levedlettem" magamról, pont mentem volna vissza befejezni a dolgom, amikor Justin telefonjának a csörgése megzavart.
- Ki az?- Emelte fel a fejét- Nem érdekel! Csak gyere!- Kacsintott rám
- Apád az...- Meredtem a képernyőre, ő is egyből felugrott és odarohant mellém
Hirtelen kikapta a telefont a kezemből és felvette.
- Apa! - Vette fel a telefont idegesen, nem hallottam semmit a másik oldalról csak nyöszörgést
- Én is téged! Azonnal ott vagyunk!- Nyomta ki a telefont.

- Öltözz!- Mondta, mintha utasítás volna. Nem szóltam vissza, öltöztem.
A kórházban, mint kiderült Bart túl van az életveszélyen, és már fel is ébredt. Justin még mindig bent van nála. Nem hiszem el, hogy nem is szereti az apja. Lehet, hogy furcsán mutatja ki, de szereti. De ami a nagyobb baj az, hogy a paparizzik ha erre rájönnek Justint szétszedik. Örülök, hogy befutott, de a magánéletének lőttek. Telefonomat nyomogatva, megakadt a szemem egy különös cikken.

" Justin Bieber leváltotta barátnőjét

Az új feltörekvő énekest, Justin Biebert és a gyönyörű énekesnőt, Selena Gomezt " gyengéd " szálak fűzik össze, mint az a képen is látszik. Mint megtudtuk, Justin és Selena találkozgatnak és már a barátság felső határait feszegetik. 
Julie Horannel szakítottak? Vagy csak szimplán 3-asban szeretik? Bieber minden esetre már most nagyban játszik. De vigyázz kisfiú, könnyen megégetheted magad! "

Lemezszerződés

Sziiasztok! Ez a rész, most sokkal nyugisabb lett mint a többit és még talán rövidebb is... De olvassátok sok szeretettel minden esetre!

Puszi<3

 ~28. Fejezet

- Etess mást!- Üvöltöttem vele

- Te sem vagy más, mint Selena...- Ült le az ágyra és rázta a fejét

- Mit vártál? Hogy a nyakadba ugrok? Ez nem egy film! Ez a való élet!- Üvöltöttem még mindig

Justin felállt és nagyon határozottan felé vette az irányt, kezdtem félni. A kezei félig ökölbe szorulva, a nyakán lévő erek kidudorodva és a szemei vérben forogtak. Sosem láttam még ilyennek, tényleg féltem már tőle. Minél közelebb került hozzám annál inkább hátráltam a fal felé, amikor már a falhoz ért a fejem, összeszorítottam a szemem és összeroskadtam. Féltem. Féltem tőle mérhetetlenül. Megint megvernek, nem tudom, hogy meddig bírom. Rettegek!

Éreztem, ahogy Justin már a lehető legközelebb áll hozzám. Tetőtől talpig remeghetek. Nem mertem felnézni. Éreztem, hogy Justin leguggol hozzám és néz engem. De félek tőle, nem merek ránézni... Az arcomat kezdte el simogatni.

- Te komolyan azt hiszed, hogy bántani akarlak?- Kérdezte kétségbe esetten

Nem mertem rá válaszolni,csak egy picit kikukucskáltam és pont szembe találtam magam Justin könnyeivel. Nem hiszem el amit látok! Justin Drew Bieber könnyezik! Vannak érzései... A könny 99%-ban érzelem és csak 1%-ban víz... De ő most tényleg sír. Miattam. Sír miattam. Miattam sír. Még mindig nem eszméltem fel.

- Te tényleg szeretsz?- Töröltem le a könnyeit

- Igen- Válaszolta már határozottan, nem tudtam rá mit válaszolni, csak megöleltem.

Neki nem volt elég az ölelésem, hátradöntött a földre. Mosolyogva nyitottam ki a szemem, és megpillantottam egy felettem négykézláb helyzetben lévő fiút. Akit először láttam úgy igazán, szerelmesen mosolyogni. A szemei csillogtak, gyönyörű barna szemei. Haja ragyogott a besütő napfénytől. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Ez a csókja már más volt... Szeretet, féltést és örömet éreztem benne, annyira, hogy bele kellett mosolyognom a csókjába. Mintha nem is ezen a bolygón lennék. Ilyen Justin szerelmes csókja. Mintha nem is az igazi Justint csókoltam volna meg, egy teljesen más embert.

Justin hirtelen a pólóm alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóm csatját. Hát igen... Visszatért... Reméljük nem örökké.

- Erre még várnod kell!- Bújtam ki a karjai közül és a fürdő felé indultam. Mielőtt beléptem volna a fürdőbe, úgy érzetem, hogy Justinnak még tartoztam valamivel.-

- Ja, és Justin!- Erre ő csak kiskutya szemekkel rám nézett- Én is szeretlek.- Csuktam be mosolyogva a fürdőajtaját magam mögött. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, láttam, ahogy Justin egy elégedett mosolyt villant felém, ami tele van szeretettel. Már biztos! Szeretem! 

- Emlékszel még erre?- Nézett rám mosolyogva, és elkezdte énekelni azt a számot amit még edzőtáborban. 

- Persze, hogy emlékszem!- Ugrottam a nyakába, miután befejezte

- Te adtál hozzá, ihletet!

- Tessék?- Néztem rá kigülledt szemekkel

- Igen...- Makogta, kétlem, de ha ő mondja. Úgy csinálok mintha elhinném, ha legyen boldog. Ez a Juss jobb, mint a köcsög, perverz, hímkurva. - Azt mondtad, hogy tehetséges vagyok.- Emelte fel a fejét- Így, elküldtem egy felvételt erről a számról apám egy haverjának, Scooter Braunnak. 

- Mrs. Bieber ismeri Scooter Braunt?- Üvöltöttem teljesen feldobva- Amúgy jó ötlet- Próbáltam javítani az előbbi kirohanásom, de tényleg jó ötlet. Adtam a szájára egy puszit

- Meg Selena Gomezt, meg Palvin Barbit, meg Taio Cruzt, meg Paris Hiltont meg még jó párat.- Mondta tök természetes hangon, de az én szemem felcsillant az én apám, "csak" a világhírű vitorlásokat ismerte.

- És mondott valamit Scooter?- Kérdeztem az ágyon elterülve

- Lemezszerződést ajánlott...- Halkult el a hangja, amit nagyon nem értettem

- És ez miért is baj?- Értetlenkedtem

- Mert New Yorkba kéne költöznöm.- Hajtotta le teljesen a fejét. Nem tudtam rá mit mondani, szeretek itt élni. New York is jó, de BP már a szívemhez nőtt... Minden esetre Bartnak kell erről döntenie.

- Nem baj! Ha ez kell ahhoz, hogy azt csináld amit szeretsz ezt tesszük!- Csókoltam meg

Tényleg

~27. Fejezet 

Még mindig itt fekszem véres fejjel, megerőszakolva totális félelemben. Mi van ha visszajön és megint megerőszakol, vagy megint megver? De az én hibám, ha nem jövök el vele nem történik ez az egész. Félek, félek, leírhatatlanul félek. Minden sötét és rossz. Gondolataimból a leszállás érzése zökkentett ki. Elakartam indulni felöltözni, de nem volt erőm, így a lábaim összecsuklottak és a földre zuhantam.

- Hol van?- Hallottam kintről egy erőteljes üvöltést ami eléggé hasonlított Justinéhoz, de ő nem lehetett, mivel a kórházban fekszik, széttörve. Meg amúgy se jönne el utána, azok után, hogy otthagytam amikor szerelmet vallott nekem.
- Ki?- Üvöltött vissza Krisz
- Julie!- Ki a szar akarna engem megmenteni?
- Neked ahhoz semmi közöd!- A választ vártam, de nem hallottam, helyette csak egy puffanást és Krisz felkiáltását hallottam.
- Julie!- Rontott be valaki a szobába. Ott feküdtem, alul meztelenül, megszégyenítve de mégis örültem megmentőmnek, nem tudtam megszólalni, csak nyögtem egyet remélve, hogy észre vesz, nem tudtam mit tenni, vagy lelő engem is, vagy meghalok, így is úgy is halállal végződött volna a történet. A nyögésemre egyből reagált és felém vette az irányt. Lehajolt mellém, és a hajamat eltűrte, hogy láthassa az arcom, nehezen, de kinyitottam a szemem. Ekkor szembe találtam magam, Justinnal. Feltett az ágyra és elsétált felkacsolni a villanyt.

Amikor megállt ismét az ágy mellett gondosan végigmért, amikor megpillantottam csupasz alsó felemet, nagy és hosszú levegőket kezdett el venni, a keze ökölbe szorult és a gatyájában lévő "szer" nem igen bírt magával. Csak nézett a földre és nagyon látszott rajta, hogy nem bír magával elsétált a szoba másik végébe és a bugyimat hozzám vágta. Gyorsan fel is kaptam, de még mindig látszott rajta, hogy nehezen bír magával.
- Mi a szar az a fejeden?-Fordított hasra
- Az a fasz tette?- Üvöltött
- Igen...- Mondtam azon a hangon, amilyet még kitudtam kényszeríteni a számon
- Szerencse, hogy megdöglött...
- Te megölted?- Csattan volna fel, ah lett volna hozzá energiám
- Nem adtam neki hét puszit, attól halt meg.- Mondta cinikusan, inkább nem is válaszoltam rá

- Mit ne mondjak ez k*rva szép...- Miközben mondta ráült a derekamra és elkezdte leszedegetni a hajtincseket a sebről. Több tincset már úgy kellett a sebből kiszednie, mivel az alvadt vértől beleragadt.
- B*zdmeg! Ez elfog fertőződni!- Állt fel, és hozzám vágta a gatyámat, majd egy "Vedd fel!" vezényszót kaptam, fel is vettem. Csak feküdtem az ágyon, mozogni alig tudtam, így az, hogy elinduljak lehetetlenségnek bizonyult.
- Gyere már!- Indult el kifelé, de ahogy észre vette, hogy nem megyek utána eszébe jutott, hogy mozogni is alig tudok. Szerencsére nem kirugdosott az ajtón, hanem felemelt és kivitt az ölében.

A kórházban kitisztították a sebet és bekötözték.
- Hova viszel?- Kérdeztem Justintól, mert nem a reptér felé ment hanem be a városba
- Egy ideig itt maradunk.
- Mi ketten?
- Igen.
- És nem fogsz megölni?
- Nem hiszem.
Legalább megölni nem akar. Kétlem, hogy emlékszik arra amikor szerelmet vallott nekem. Az nem ő volt, csupán valamit félhalottam makogott.

Beérve a szobánkba körbenéztem és megállapítottam, hogy gyönyörű és nagy! Egyből felmentem a lépcsőn és megkémleltem a felső szintet is, ahol egy franciaágy pihent, legnagyobb örömömre.
- Julie!- Jött fel Justin is, egyből ránéztem ő pedig a franciaágyra, amikor megpillantotta egy perverz mosolyt villantott felém
- Te tudtál erről?- Mutattam a franciaágyra, amire ő csak elmosolyodott
- Én foglaltam a szállást, Cica.
- Cica...- Ráztam a fejem- Valahogyan a másik éned jobban tetszett...
- Erre gondolsz?- Közelebb lépett hozzám, jobb kezével a hajamba túrt, majd levezette az arcomra és a másik kezét is csatlakoztatta hozzá, két keze közt volt az arcom. Csak az ajkaira figyeltem, ő pedig rátapasztotta őket az enyéimre. Két kezemet nyaka köré fontam és mint egy óvodás az egyik lábam felemeltem. Kezeit elkezdte lefelé csúsztatni, csípőmig ment, de ott megállt várt egy kicsit vele, majd a fenekemet kezdte el taperolni. Nem érdekelt, hagytam neki, a csókja teljesen rabul ejtett. Kezeimet a mellkasára támasztottam, ezzel egy kis helyet csinálva köztünk ami miatt elváltunk egymástól. Csak néztünk egymásra és nem tudtunk mit mondani.
- Úgy csókolsz mintha szeretnél...- Hajtottam le a fejem, ezzel úgy nézett ki feldühítettem, mert elkezdett fel-alá rohangálni a szobában, egyszer csak megállt rám nézett és elüvöltötte magát.
- Mert tényleg szeretlek b*zdmeg!- Üvöltötte

ÚJ BLOG!

Sziiasztok:)

Van egy blogom, nemrég került fel az első rész. Teljesen más, mint ez a blogom, már csak ezért is megéri benézni!;)
http://elethalaljatek.blogspot.hu

Prológus:
Rose Windsor a ragyogó Upper East Sideról a koszos chicagoi életbe pottyan, egy áthelyezés miatt. Az új iskolájában járja végzős évet, miközben folytonos konfliktusokban lesz része Justin és haverjai valamint Julien és alattvalói Alexis és Georgina részéről. Adele segíteni fogja útján, de a legsötétebb percekben ő is szem elől vesztheti. Hiába Adele anyai gondoskodása a női kíváncsiság néha mindennél erősebb...

Remélem innét is kedvet kaptatok és benéztek oda is!:)
Puszi<3

Feladom

Hy!<3 Megpróbáltam a blognak még egy esélyt adni, hátha... Az egyetlen ok amiért nem töröltem az az, hogy a nézettség rengeteget nőtt és lettek + feliratkozóim is. De szörnyen szomorú voltam azért, mert sokat dolgoztam rajta, de még egy kommentet sem kaptam...:/
De remélem, hogy ehhez lesznek még komik, feliratkozók és, hogy a nézettség továbbra is nőni fog. A blog durvulni fog és Justin is vele együtt, legalábbis így tervezem. OLDALT találtok egy ezzel kapcsolatos szavazást, kérlek titeket, hogy adjatok nekem arról jelet, hogy mit szóltok ehhez, vagyis SZAVAZZATOK!!
Tudtok nekem üzit is írni, szeretettel várom azokat is!:)
Ebben a részben lettek +18-as részek is.
Puszi!<3

~26.Fejezet

 Már a repülőn ülünk Thaiföld felé tartva. Azóta sem tudom, hogy tényleg apa hívott e... Amikor megláttam a képernyőn a hívóképét és a "Daddy <3" feliratot, sokkot kaptam...

Imádom ezt a képet, 4 éves voltam amikor apával elmentem egy tárgyalására és utána készült... A képen merengve ismét előjöttek a könnyeim, csak úgy mint amikor egyikünk sem merte felvenni a telefont. Féltem, féltem. Krisz azóta sokkal kedvesebb, de még mindig nem tudom, hogy mi is ő igazából.Talán ember, talán valamiféle ragadozó, vagy esetleg démon? Végül is, ő Krisz akármi lehet. 

Az előbb említett személy, hirtelen felállt és leült velem szembe.

- Minden okés?- Fogta meg a kezem

- Persze.- Rántottam ki a kezemet szorításából

- Hééé!- Üvöltött rám- Ez az én gépem! Itt én parancsolok!- Üvöltött. Végül is annyiban igaza volt, hogy tényleg az ő magángépe, de akkor is, ne fogdossa a kezem, mondjuk addig jó ameddig csak azt fogdossa, de a legjobb ha semmit se fogdos.

- Nekem te nem parancsolsz.- Jelentettem ki, majd beakartam tenni a fülhallgatót a fülembe, de ez a vadállat kitépte a kezemből és eldobta a telefonommal együtt.

- Majd meglátjuk!- Üvöltött a képembe és a hajamnál fogba beráncigált egy szobába.

- Ne aggódj, nem bántalak. Csak megtudod, hogy én vagyok a főnök!- Emelte fel a hangját, amikor már sikítottam. Hozzávágott valamiféle falhoz, vagy inkább ágy, mindegy is, valamihez hozzá vágott... A fejem elkezdett szörnyen lüktetni, és nagy melegséget éreztem hátul. 
Egyből beugrott, eljátszom, hogy elvesztettem az eszméletem, hátha akkor kedves lesz. Krisz felemelt  és az ágyra tett. Kezdtem elhinni, hogy bevált a tervem, de ekkor szörnyen nagy zsibbadást érzetem az arcomon, ez a persona pofon vágott.
- Ne játssz! Mert te jársz rosszul!- Kezdte el simogatni az arcomat. Nem mertem már ellenállni neki, így hagytam, hogy simogasson. Akármennyire is szenvedtem. De már tőle is féltem, a fejem vérzik az arcom zsibbad és itt ordít velem egy féreg. Végül is... Tényleg... Teljesen normális... Minden napos esemény... Nem is értem, hogy mit parázok...

- Az enyém leszel, ismét!- Súgta fülembe, majd elkezdte puszilgatni és szívni a nyakam. Az övé leszek? Hol él ez? Soha az életben nem akarok még egyszer vele lenni! Annál borzalmasabb időszak nem is volt amikor ezzel a féreggel jártam... Akkor még attól nem rettegtem, hogy megver. Most már igen...
Nem is húzta sokáig az időt, egyből elkezdett visszavenni magának... Rettegtem, hogy megint megüt ha ellenállok. 

-Látom már kezded megtanulni a leckét. Akkor egy kis ismétlés!- Üvöltötte. Letépte rólam a nadrágomat és elkezdte simogatni a combom belső felét. Én csak összeszorítottam a szememet és vártam a csodát, de nem jött. Sírhatnékom támadt, de nem mertem elengedni a könnyeim, mert féltem attól, hogy megint pofon vág. Így inkább tűrtem a fájdalmat, a szenvedést, a félelmet. Csak a bugyim volt rajtam, de azt is "célba vette". Megragadta az anyagot és pont amikor azt is tépte volna le, megzavarta a telefonom csengőhangja. Erre felemeltem a fejem, ami még jobban megzavarta,a  telefon felé indult, úgy látszik, hogy ebbe a szobába dobta a készülékem. 

A telefonommal együtt az ágyhoz sétált és fapofával a képembe dobta. Amikor felemeltem a telefont megláttam a "Daddy <3" feliratot. Nem hiszem el! Valaki már tényleg szórakozik! Ezúttal teljesen bátorsággal vettem fel a telefont, amiből nem várt hang szivárgott ki:
- J-Julie se-segíts!- Hallottunk egy nyöszörgő hangot a vonal másik végéről
-Apa! Apa! Te vagy az? Apa!- Üvöltöttem a telefonba. Rettegtem és egyben örültem. Vártam a választ, de csak nyöszörgést kaptam. 
- B*zdmeg! Valaki szórakozik!- Nyomta ki a telefont és vágta a földhöz. Azért k*rva jó, hogy ez egy ekkora paraszt.
- Te idióta! Apám él!- Üvöltöttem teljes torkomból
- Dehogy él! Meghalt! Kaput! Off! Vége! Fogd már fel, te ribanc!- Üvöltött
- Nem halt meg! Él!- Üvöltöttem
- Inkább befejezem a dolgom...- Üvöltött Krisz és pofon vágott

Letépte a bugyimat és minden nélkül belém hajolt. Szörnyen hirtelen elkezdett mozogni, nagyokat lökött rajtam, de mérete még mindig nem nőtt meg... Egyre gyorsabb és gyorsabb lett a tempója és szörnyen erős. Nyögni nem tudtam, csak sírni. Éreztem, hogy már nem bírja sokáig és az utolsó lökéseket végzi így felsóhajtottam, ami kár volt, mert ez csak jobban beindította, erősebb, nagyobb és gyorsabb lökéseket csinált. 

Már kezdtem feladni amikor végre kijött belőlem. Felállt és mintha mi sem történ volna, kisétált. Ott feküdtem véres fejjel, könnyes szemekkel, megerőszakolva. Minden összedőlt. Vége. Ennél csak a halál a jobb. Feladom.

Mi van ha...?

Hy! Tudom, nagyon régen írtam részt, de most valami mást akartam, valamit olyat ami más mint a többi, és szerintem ez sikerült is! Kérlek titeket OLDALT lehet nekem üzenetet írni, ÍRJÁTOK MEG A VÉLEMÉNYETEKET! Csak én látom senki más. KÉRDÉST is nyugodtam FELTEHETTEK! Komizzatok! Osszatok! Olvassatok! Írjatok! 
Puszi<3

~25. Fejezet

-Fél órád van!- Nyomta ki a telefont, felrohantam összepakolni. Csak a legfontosabbakat tettem el, pár magassarkút, az összes tornacipőmet, minden ruhámat, egy fésüt és a sminkjeimet. Mire elkészültem Krisz már lent várt. Szóval lefutottam a cuccaimmal együtt.

Krisz szokása szerint az ajtót tárva hagyva bejött és leült a kanapéra.
- Pakolj be!- Nézett rám
- Ez most komoly?- Kérdeztem tőle, full kiakadva
- Itthon is maradhatsz...- Rántotta meg a vállát. Inkább befogtam a szám, bár legbelül szörnyen tomboltam. Krisz is egy akkora fasz, ha nem az van amit ő akar... De el kell viselnem, ha azt szeretném, hogy mindenki boldog legyen, az én boldogságom... Annak már mindegy...
Nagy nehezen feltápászkodott az a paraszt, és az ajtók becsukása nélkül kisétált. Bezártam mindent, elköszöntem a háztól és az életemtől is...

- Örülök, hogy velem tartasz, nem bánod meg!- Kacsintott, és rálépett a gázpedálra. Nem válaszoltam semmit, csak egy kényszer mosolyt erőltettem. Thaiföldig kedves leszek vele, utána meg már mindegy... De kétlem, hogy akár Svédországig is kibírnám, azt sem értem, hogy miért onnét repülünk.
- Éhes vagyok.- Jelentettem ki, háta van rá esélyem, hogy megáll valahol és tudok enni.
- Az is maradsz.- Hangosította fel a zenét. Komolyan mondom, ekkora bunkót... Legalább egy szendvicset hozzám vágott volna, de nem...
A gyomrom egyre hangosabban kezdett el korogni, érzetem, hogy ez Kriszt is zavarja már nagyon. Megláttam messziről egy MC'Driveot.
- Tényleg éhes vagyok.- Nem féltem kijelenteni, mert tudtam, hogy amikor vezet nem fog bántani, max üvölt velem megint egy sort, azt meg már tőle megszoktam. Ez ugyan olyan hagyománya, mint az ajtó tárva hagyása.
- Mi a szarért hoztalak magammal...- Sóhajtott egyet és behajtott, a kiszemelt "éttermembe".

Már egy jó ideje álltunk sorban, amikor Krisz egy perverz vigyort villantott felém, mire én csak egy szemöldök felhúzással reagáltam. Krisz még mindig vigyorgott, de végre megszólalt.
- Ugye tudod, hogy sokkal tartozol?- Kacsintott
- Tudom...- Halkult el a hangom fokozatosan
- Mit adhatok?- Szólalt meg a fülke mögül, egy szőkés barna hajú, 40-es nő. A fején az undor elvette szinte minden étvágyamat, látszott rajta, hogy utálja amit csinál, kényszerből végzi ezt a munkát. Krisz végig nézett rajtam, mire én csak bólintottam egyet. Tudja, hogy mit szoktam enni, én pedig értettem, hogy miért nézett rajtam végig.
- Két sajtburger menüt!- Közölte a nővel, a leglekezelőbb, legmegalázóbb, legocsmányabb hangszínjén. A nő nem is reagálta le, valószínüleg lesz*rta, hogy milyen a hangszínje, csak kiadta a két menüt, Krisz pedig hozzávágott egy 20-as, meg sem várva, hogy akármit is reagáljon rá a csaj, elhajtott. Az ölembe dobta, a két menüt.

Azt egyiket kibontottam és elkezdtem a enni, a másikat, pedig letettem a lábamhoz.
- Nincs kedved esetleg odaadni azt a rohadt Hamburgert?- Üvöltött. Nem is mondtam rá semmit, csak kicsomagoltam a másikat és a kezébe adtam. Mire végeztem a kajámmal, elálmosodtam. Úgy, hogy gondoltam alszom egyet, csak nem csinál velem addig semmit sem ez a balf*sz... Legalábbis remélem...
Elkezdtem fészkelődni, kerestem a kényelmes helyet ahol el tudok aludni, nyugodtan, már amennyire lehet nyugodtan aludni egy ilyen vadállat mellett. Sikerült elaludnom, de félek, mi lesz ha megver álmomban vagy akármi? De ha nem alszom akkor meg erőm sem lesz védekezni élesben...

Valamiféle csörgésre ébredtem. Kinyitottam a szememet, felültem és elkezdtem beazonosítani, a hangot. Ezer közül is felismerném. IPhone csengőhang. Az enyém, az én telefonom. Elkezdtem kutakodni a táskámban, a táskám legalján, de végre megtaláltam. Amikor megláttam a telefonom kijelzőén azt a bizonyos személyt aki keres, lemerevedtek a végtagjaim, nem bírtam mozogni. Sokkot kaptam. Csak ültem és néztem a telefonom kijelzőét. De hiszem... Ő... Nem lehet.
- Vedd már fel!- Üvöltött Krisz. Felé fordítottam a telefonom kijelzőjét, mire hirtelen lefékezett.

Hirtelen kikapta a telefont a kezemből, és dermedve pásztázta a kijelzőt. Csak ültünk egymás mellett, szinte mozdulatlanul, a telefon Krisz kezében még mindig csörgött. Egyikünk sem tudta elhinni, azt amit lát. Elkezdtem könnyezni, az emlékek lassan ugrottak be... De ez akkor sem lehet, kizárt. Krisz csak ült, többször elment az ujja a felvevő gomb felett, de nem merte, nem merte felvenni szintúgy mint én. Talán tényleg ő hív? Él? Mi van ha... Ha... Bele sem merek gondolni...
- De... De... Mr. Horen halott...

El kell tűnnöm...

Sziasztok! Szörnyen szomorú voltam, hogy az ez előtti részhez csak 2 komi érkezett... Remélem, hogy ehhez több lesz! Olvassatok, komizzatok, hamarosan Kriszt is kiteszem a szereplők közé, mert egyre több szerepet kap a blognak, mint amennyit terveztem neki az elején.Komizzatok! Puszi<3

~24. Fejezet

-Sz-sz-szeretsz?- Szörnyen megvoltam lepődve, nem gondoltam volna, hogy akármikor ki mondja azt a bizonyos szót, alig bírtam ki dadogni. Justin Drew Bieber azt mondta, hogy szeret. Utoljára Selenának mondta ezt... És azért ugrott ki mert szeret, ez nekem sokk...
- Igen...- Suttogta, nem válaszoltam semmit csak kisétáltam a szobából

Szeret, szeret... Ezt nem tudom elhinni... Ez, ez, ez hihetetlen. Először csak megakart dugni, most meg már szeret, amikor megtudta, hogy apám halott jött át vigyázni rám, elhitette velem, hogy szeret aztán közölte, hogy csak játék. Most meg leugrott a Kiss tetejéről ami tegyünk hozzá, egy 3 emeletes szórakozó hely, hogy ne bántson engem többet, most meg közli, hogy szeret. Sóhajtottam egyet, de nem értettem semmit. Úgy éreztem, hogy ezt egyedül kell feldolgoznom szóval vissza mentem a táskámért és haza indultam. De persze én hülye a mentővel jöttem, Harryt meg ott hagytam a Kiss előtt. Mindegy, felhívom biztosan nem fogok sétálni.

Hívhattam, baszott felvenni... Így hívtam egy taxit, neki meg hagytam ez üzit, hogy otthon vagyok jöjjön oda, ha megtalálta a telefonját... Visszagondolva, hát eléggé paraszt voltam... De akkor is! Kapja a pénzt, akkor vegye fel azt a redvást telefont!! Ameddig abban a redvás taxiban ültem sikerült kidühöngenem magam. Kiszálltam és besétáltam a házamba.

- E! Beszélnünk kell!- Hagytam neki egy üzit, mivel nem vette fel a telefont, Harryhez hasonlóan...
- Szia! Mondjad!- Hívott vissza
- E! Justin azt mondta, hogy-hogy sz-sz-sze-szeret...
- Tessék?- Üvöltött bele a telefonba
- Leugrott a Kiss a tetejéről, hogy ne bántson többé, most jöttem a kórházból, de gyere át elmesélem!- Szipogtam
- Megyek!- Nyomta ki a telefont. Csak ültem a kanapén és gondolkoztam, hogy fogok ezek után tükörbe nézni? Hogy fogok ezek után Bart szemébe nézni? Hogy fogok ezek után szeretni? Szerettem anyát, de ő feladta küzdést, szerettem apát, őt pedig az Adria halottjai közé lehet sorolni... Szerettem Justint ő leugrott a Kiss tetejéről... Mi lesz ha bántom a többi embert is akiket szeretek? Esztit, Not, Tintint, Fredot, Evyt, Bartot! Áhh.... Minnél tovább élek, annál rosszabb lesz minden, egyre több kárt teszek, mindenkiben, mindenben... Legegyszerűbb lenne ha feladnám, végleg... Semmi jó sincs abban, hogy én élek. Mindenkit csak bántok, nem Julie nincs több fájdalom, senkinek sem... Justin nem ugrik le többet Kiss tetejéről, Fredo nem csókolózik többet olyannal akivel nem kéne, Evy nem rohangál folyton a bolond Bf-je után, Nonak nem kell többet megvédenie senkit, Tintinnek nem kell többet félnie, Esztinek meg nem kell anyát játszania, sőt Bartot sem terhelem még egy gyerekkel, Krisz, meg hát, igen, ő Krisz... Nincs más ötletem meg kell tennem... Még utoljára megnéztem, anyáról a képet és az tetoválást amit hozzá csináltattam.

" Forever you. " Ezt abból a szándékból csináltattam, hogy örökké emlékezni fogok rá, örökké szeretni fogom, akármit meg fogok azért tenni, hogy neki ne kelljen még onnét is rám vigyázni.











Nem próbáltam még soha, talán jól csinálom és többet nem fognak miattam szenvedni. Ha én nem vagyok nincs több szenvedés... Leültem az ágyamra, beleittam a Martinibe amit még ott hagytam, kb. egy hete... Bal kezemet kinyújtottam magam elé és kezelésbe vettem. Az ütőeremet célba is vettem az a ollóval.
- Ju!- Hallom, ahogy az ajtó kivágódik és Evy üvölt
- Megyek!- Dobtam el az ollót, a kezem véres volt, de ráhúztam a felsőmet, amit viszonylag eltakarja

- Na mesélj!- Ölelt meg
- Na szóval... Fredo felhívott amikor itthonról indultam el, este, hogy a Kissbe vannak Justin megf a tetőn rohangál és nem bír már vele. Egyből odamentem, amikor odaértem Juss a tető peremén sétálgatott egy üveg piával a kezében, próbáltam onnét leszedni, de nem jött, amikor megmondtam neki, hogy szeretem megcsókolt majd hátravetette magát, hogy többet "ne tudjon engem bántani"...- Ekkor már zokogtam, miattam fekszik most ott a kórházban...- ... A kórházban mellette ültem, a nővér amikor bejött azt hitte együtt vagyunk, amikor kiment a nővér megfogtam Justin kezét és elkezdtem elmondani neki az érzéseim, megkérdeztem tőle, hogy miért ugrott le... Kezdtem álmosodni, így befeküdtem Juss mellé, ő megölelt majd közölte, hogy azért ugrott le mert szeret... - Itt már úgy zokogtam, hogy egy egész óceánnyi könnyet hullattam. Evy csak sóhajtott egyet és adott egy puszit a fejemre
- Basszus!.- Üvöltött fel Evy, én csak rá néztem és láttam rajta, hogy gond van, a telefonját fürkészte- Anyu rosszul van mennem kell, puszi!- Viharzott ki, nem értettem, hogy mi baja lehet, mindegy... Majd úgyis elmondja, ja nem...

Úgy döntöttem, hogy nem szenvedek a kezemmel, valami sokkal hatásosabbat választottam, így életben maradok, de örökké eltűnök.
- Krisz!
- Mondjad...
- Mikor indulsz?
- Pár órán belül...
- Áll még az ajánlatod?
- Áll!

Mert szeretlek!

~23. Fejezet

Ott ültem a kórházi széken, Justin ágya mellett. Először éreztem bűntudatot egy olyan ember miatt aki ennyit ártott nekem. De túlságosan is szerettem ahhoz, hogy ezek a fájdalmak elnyomják az érzéseimet. Mióta Justin belépett nagyobb vonalakba az életembe, felfordult az egész világom. De még ezt is megbocsájtom neki. Nem tudom, hogy mit tennék, ha most meghalna. Még egy embert elveszítenék. Anya, apa, most meg Juss... Remélem elég erős ahhoz, hogy túlélje ezt. Szörnyen aggódom érte.

- Hölgyem!- Állt meg mellettem egy nővér
- Igen?- Néztem fel rá könnyes szemeimmel
- A barátjának...- A barátom? Szeretném ha az lenne...- Súlyos sérülései vannak, de ahhoz képest semmi, hogy 3 emeletet zuhant. Betört a feje, nyak és hát csigolya zúzódásai vannak, valamit eltört a jobb csuklója, a bal felkarja és a bal bokája, sajnos rengeteg vért veszített. De elnézve önt, hamar felfog gyógyulni. Hamarosan felfog ébredni. Kérem jelezze nekünk ha felébredne!- csak bólintottam egyet, majd a nővérke kiment
Ott ültem az a srác mellett akinek most minden porcikája szét van törve, miattam. Szörnyen rossz amikor ebbe belegondolok, hogy akit szeretek meghalhat. Megfogtam a kezét és elkezdtem hozzá beszélni.
- Justin nem tudom, hogy hallod e amit most mondok. De ezt muszáj elmondanom. Amikor Fredo felhívott reméltem, hogy miattad hív, boldogan vettem fel a telefont, de már nem annyira boldogan tettem le. Nagyon siettem hozzátok, nehogy valami hülyeséget csinálj. Amikor megláttalak a tetőn a szívem is megállt. Láttam leforogni az életem a szemem előtt, ami már csak te vagy! De Justin, nem kell attól félned, hogy bántasz, szeretlek és ez nem is fog változni. Szeretlek!- Amikor másodszor kimondtam, elkezdtek hullani a könnyeim, záporként hullottak. Csak sírtam és sírtam. Még mindig Justin kezét fogtam, nem bírtam elengedtem a kezét és a táskámban kezdtem el kutakodni. Elővettem egy zsepit, letöröltem a könnyeim és kifújtam az orrom. Egyszer csak Fredo jött be.
- Julie!
- Mit akarsz?
- Én... én... Nem az én hibám!
- Tudom.
- Haragszol?
- Kicsit...
- Miért? Miért rám, miért nem rá?
- Na most takarodj innen!- Üvöltöttem vele
- De!
- Takarodj!- Szerencsére ki is ment, nem kellett többet üvöltenem

 Justin még mindig eszméletlen volt, álmos voltam már nagyon így befeküdtem mellé az ágyba picit pihenni, nem akartam elaludni, hiszen egy széttört Justin fekszik mellettem csapok egyet vagy akármi rengeteg kárt tehetek még benne. Csak feküdtem ott és kattogott az agyam amikor Justin hirtelen megmozdult, szerintem még én is jobban meglepődtem a tettén mint ő. Megölelt. Egymással szemben feküdtünk ő szeme még csukva az enyém nyitva. Én összehúztam magam ő pedig elterülve ölelt. Így feküdtünk már kb. 3 perce amikor megszólalt.
- J-Julie!- Próbálta kinyitnia szemét
- Itt vagyok.- Simogattam meg a arcát
- Azért mert... mert... szeretlek!

Többet nem kell szenvedned miattam

Hy!<3 Nagyon-nagyon szépen köszönöm a 9 komit! Hoztam volna már korábban is a részt, csak tanultam, meg versenyen voltam... De most itt van! Remélem tetszik! Komizzatok!<3

~22. Fejezet

*Julie szemszöge

- Felesleges.- Jelentette ki teljes hidegvérrel, mozdulatlanul
- De nem lehet az!- Néztem rá kétségbe esetten
- Felejtsd el, hogy élek. Ez lesz mindkettőnknek a legjobb!- Ezzel a mondattal lezárta a vitánkat és kiviharzott a házból, nem tudtam mit kéne tennem. Csak álltam ott várva a csodára, ekkor megcsörent a mobilom.
- Jó napot! Kovács Krisztina vagyok, Mr. Bieber asszisztense, megkért, hogy értesítsem magát arról, hogy a Mr. Bieber emberei holnap délután 3 óra körül mennek az ön dolgaiért.
- Jó napot! Köszönöm szépen! Várom őket!- Nyomtam ki a telefont, tudtam már, hogy mit kell tennem, összepakolnom! De mégis, hogy fogom Justinnal kibírni egy házban? Áhhh... Nem is gondolkodom rajta, inkább pakolok. Alig bírtam bepaszírozni a bőröndömbe a ruháimat. Rengeteg van! Szembe néztem a szobám egyik kedvenc részével, a "Gossip Girl" résszel. Imádom ezt a sorozatot, a szobám egy része tele van velük, ezek a kedvenc képeim:

Blair Waldorf, Chuck Bass és Serena Van Der Woodsen a kedvenc szereplőim. Ahogy ezeket a képeket nézegettem nekem is kedvem lett képeket csinálni, előtúrtam pár ruhámat és csináltam a képeket, végül feltettem ezt twitterre:

Írtam hozzá egy kis szöveget, akartam, hogy lehessen benne érezni, hogy Justinnak küldöm ezt a képet anélkül is, hogy odaírnám a nevét. Ezer meg egy mondat fogalmazódott meg benne, de talán ezzel mondtam neki a legtöbbet: 

Harcoltam ezért, hogy szeress, majd rájöttem, hogy csak játszol. De nem tudlak, nem is akarlak elfelejteni, hiszen szeretlek!

Tudtam, hogy Juss követ twitteren, és látni fogja akaratán kívül is. 956 twittem van, 129 embert követek és 21 308 követőm van. Nem tudom, hogyan én csak kedves vagyok mindenkihez és elkezdenek követni... Mikor ránéztem az órámra csak akkor szembesültem azzal, hogy már fél8 van! Ideje lenne készülnöm, úgyis van kedvem ma bulizni Justin nélkül is. Felöltöztem, kisminkeltem magam, a hajamat pedig hagytam, hiszen még mindig göndör. Miközben sétáltam ki a kocsihoz váratlan telefon hívásom érkezett.

- Julie, Fredo vagyok!- Hadarta el, idegesen

- Jó-jó! Baj van Fredo?- Kérdeztem aggódva

- Eléggé! Justinnal nem bírok... Ide kell jönnöd most!- Hangsúlyozta ki az utolsó szót

- Hol vagytok?

- A Kissbe!

- Máris ott vagyok!- Nyomtam ki idegesen

- A Kissbe, gyorsan!- Szálltam be a kocsiba idegesen és vágtam be magam után az ajtót

- Fredo itt vagyok! Hol vagytok?- Szálltam ki a kocsiból telefonálva

- A tetőn!- Kinyomta a telefont és rohantam fel. Miniszoknyában és magassarkúban ez egy igazi élmény! Justin meg a tetői, egyszer lelököm onnét. Fredo is mindig onnét szedi össze, csoda, hogy most nem sikerült neki. Biztos, hogy valami bazi nagy hülyeséget csinált, és állatira be van állva ha még Fredora sem hallgat!

- Fredo!- Ordítottam, ahogy megláttam

- Nem gondoltam, hogy még fel is öltözöl!- Nézett rajtam végig

- Idióta!- Ütöttem meg. Amikor megpillantottam Justint a tető peremén sétálva egy üveg Abszinttal a kezében, az orra pedig tiszta fehér volt.- Hogy nem dőlt még ki? Hogy hagyhattad neki?- Üvöltöttem Fredoval

- Nem tudtam mit csinálni...

- Justin!- Rohantam oda hozzá

- Mit akarsz?- Nézett rám, full beszívva, azt sem tudta hol van

- Segítek!

- Megmondtam már! Miért segítenél rajtam?- Tiszta agresszív volt, de nem féltem tőle, annál jobban szeretem mint, hogy féljek tőle

- Mert... Mert...- Kiakartam mondani, de jött ki a szó számon

- Magad sem tudod!- Hajolt hozzám közelebb, és suttogva az arcomba vágta. Szörnyen megcsapott a pia és a drog keveréke.

- Mert szeretlek!- Ordítottam, Justin csak elsétált előttem és újra és újra, csak sétálgatott fel-le, egyszer csak megállt előttem és megcsókolt. Nagyon vadul csókolt, teljesen éreztem a piát és a drogot az szörnyű volt, de a csókja, isteni... Amikor elvált tőlem csak ennyit mondott:

- Többet nem kell szenvedned miattam.- Ezzel hátravetette magát, le a tetőről

- Justin!- Üvöltöttem, a zuhanó fiú után

Én bízom benned!

Itt is van a kövi rész! Nagyon örülök a 6000+-os megtekintésnek, és már a Föld másik feléről is olvassák a blogom, nekik tettem ki a fordítót, amit a fejléc alatt találtok. Pár óra alatt 5 komi jött össze EGY részre és több száz megtekintés! Ezért is írtam meg, ezt a részt ma! Oldalt találtok egy szavazást kérlek titeket SZAVAZZATOK! Komizzatok!<3

~21. Fejezet

Reggel arra ébredtem, hogy Evelyn telefonál.
- Ki volt az?- Kérdeztem félkómásan
- Anyu, jön értem.- Válaszolta szintén kómásan
- Mennyi idő van?
- Fél2.- Kerekedtek ki a szemei a telefonjára tekintve
- Az szép.- Ásítottam- Mikor jöttünk haza?
- Azt én is szeretném tudni- Röhögött
- Valamikor 5-6 körül, Krisz sms-eiből következtetve
- Jaaaaaaaaaaa, tegnap nagyot alakítottunk- Közölte egy óriási mosoly közepette- De itt van anyu, szia Cica!- adott puszit

Épp a konyhában reggelit csináltam amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Kisétáltam és meg sem lepődtem az illetőn.
- Öhhhh... Krisz már megint nyitva hagyta az ajtót?- Kérdeztem full lekezelő hangon az előttem álló személytől
- Nézd Julie!- Kezdte volna el de, közbe vágtam
- Oké, megnézem, ahogy távozol azon az ajtón amit Krisz nyitva hagyott!- Mosolyogtam rá szánalommal
- Figyelj rám kérlek!- Könyörgött
- Figyellek ameddig elhagyod a házam. Pá-pá!- Integettem neki
- Figyelj már rám a kurva életbe!- Nyomott neki a falnak, a két kezemet a fejem mellé szorítva
- Engedj el!- Próbáltam eljátszani, hogy kitartok a sírig is, engedett a szorításból
- Mire volt jó a tegnapi kis produkciótok?
- Ó, hogy mire? Tudod, nem hagyjuk csak annyit azt, hogy "csak játék" voltam számodra. A bosszú a specialitásom, és ne hidd, hogy ennyiben hagyom ezt az egészet! Azon fogok dolgozni minden erőmmel, hogy neked legalább hasonlóan fájjon. Az én szívemet ott összetörted! Minden álmom szerte foszlott! Attól még, hogy Selena összetörte a tiédet neked nem kellett volna másét!- Üvöltöttem vele, de az utolsó mondott, ahogy kimondtam meg is bántam, Justin egy és egyre idegesebb lett, ökölbe szorult a keze, majd elindult felém. Én csak álltam ott és próbáltam védeni magamat, de rettegtem. Egyszer csak 2 kezet éreztem a nyakamon, a szememet összeszorítottam remélve, hogy akkor nem fog annyira fájni. De nem fájt, felemelte a fejem, ekkor már kimertem nyitni a szemem. A gyönyörű mogyoró barna szemeivel találtam magam szemben.
- Azt hiszed bántanálak?
- N-nem tu-tudom...
- Azt hiszed azért mondta, hogy "csak játék", hogy összetörjem a szíved?
- Igen.
- Rosszul hitted. Azért mondtam, hogy megvédjelek.
- Megvédj?- néztem rá értetlenül
- Ha kimondtam volna azt a szót, teljesen még ennél is jobban belém zúgtál volna. Nem bízok magamban annyira, hogy egy ilyen lány szívével dobálózzak.
- Én bízom benned!

Bosszú, Miss Bieber módra

~ 20.Fejezet

Az ajtó nyitva!- Ugrottam fel és üvöltöttem az ajtó felé mutatva, Justin értette a célzást és elhúzott. Bezártam utána az ajtót és írtam egy sms-t Evynek, hogy jöjjön át.

- Te hülye vagy? Ezek után itthon akarod nyalogatni a sebeid?- Osztott ki
- Nem tudom...
- Kik vagyunk mi? Julie és Evy, Evy és Julie. És mihez értünk mi a legjobban?- Mosolygott
- A bosszúhoz!- Vigyorogtam, felrohantunk és átöltöztünk

- Tudod a club címét igaz?- Kérdezte a limóba beszállva én csak bólintottam egyet.

*Clubban*

- Nevet!- Mondta a biztonsági őr, miközben felnézett- Elnézést Miss Bieber! Tessék menni!- Nyitotta ki előttünk az ajtót.

- Szép volt!- Tartotta a kezét pacsira E

Leültünk, kértünk 2 koktélt és elkezdtük szűrni a pasikat.

Meg is akadt a szemem ő felségén. Egyedül ült és iszogatott, egyből oldalba böktem barátnőmet.

- Kezdhetjük!- Evy felvett egy maszkot.

Odasétált Mr.-hez és leült vele szemben. 

- Jó estét! Hogy lehet egy ilyen úriember egyedül péntek este?

- Na és egy ilyen hölgy?

- Nem találtam még senki megfelelőt.- Kacsintott rá E

- És most megtalálta?

- Azt hiszem. Mondja csak, hogy lehet az, hogy Julie Horant, Miss Biebernek szólították?

- Bizonyára tévedés. - Vágta rá sejtelmes hangon

- Vagy titkos testvérek?

- Biztosan nem.- Ekkor elindultam Krisszel Justin felé, megálltunk mögötte és vártunk Evy jelére

- Vagy talán megkérte a kezét, Mr. Bieber?- Megkaptuk a jelent, Justin már épp megakart szólalni amikor Evy közbe vágott- Jajj, de buta vagyok! Hiszen ott csókolózik az exével, vajon megint együtt vannak?- Adta hülyét Evy, közben pedig Justin mögé nézett, Justin egyből hátra kapta a fejét. Szenvedve figyelte, ahogy csókolózunk, egyszer csak Krissz belemarkolt a fenekembe, hallottam, ahogy Justin fújtat mint egy bika. Ekkor Evy adott egy jelet, hogy elég mert Mr. már nem bír az idegeivel, így elváltunk egymástól. Mind a hárman Evyre néztünk. Aki ekkor felállt és levette a maszkját. Justin csak nézte Et mintha ufót látna. 

- Te?- Kérdezte Justin 

- Én.- Válaszolt halál nyugodtan Evy

Csak játék

Halihooo<3 Köszönöm szépen a komikat, az ezelőtti fejezethez! Változott a blog külleme és Julie élete is fordulat vesz. Remélem, hogy tetszeni fog! Komizzatok<3                                 

~ 19. Fejezet

- Embereid? Mit tettél vele?- Már szinte üvöltöttem, a kocsi előtt
- Ne kiabálj már velem! Mondtam már én semmit.- Húzta fel kicsit magát. - Beülnél?- kérdezte lekezelően
- Be.- Beültem de nem miatta, csakis az apja miatt. Nem volt kedvem egy ilyen emberrel faszkodni, csak mert a fia egy idióta. Gondoltaimba Justin rekedtes hangja zavart bele:

- Ha annyira kíváncsi vagy rá...- Nyomta a kezembe a telefonját, amin valljuk be őszintén, meglepődtem, nem is kicsit. Csak így rám merte bízni. Nem is haboztam megnyitottam az SMSeit, meg is találtam amit kerestem. Nem jutottam szóhoz... Miattam?
"Magyarázzátok el a kölyöknek, hogy a Julie Horan kinek a tulajdona!"- Ez kattogott csak a fejemben.
- Kinek vagyok a tulajdona?
- Bart Bieber és a fia.- Mondta halálnyugalommal
- A tiéd?- Néztem rá szörnyen meglepődve
- És apámé.- Mondta még mindig fapofával, én csak néztem rá mint valami ufóra.
- Nézd Julie! Lehet, hogy az utolsó ember akiben megbíztál meghalt. De ahol egy fejezet lezárul egy új kezdődik. Az életed szüleiddel írott fejezete végleg lezárult. Meghaltak. Viszont, most egy új kezdődik ami a következő családodról szól. Lehet, hogy apám utál engem és sose fog szeretni, de tudom, hogy érted akármit megtenne. A legjobb barátja lánya vagy! Ígéretet tett apádnak. Vigyázni fog rád!- Nem mondtam semmit csak adtam egy puszit az arcára. Az út további része néma csendben telt. Amikor odaértünk kinyitották előtte az ajtót, kiszálltam és megvártam az isszonyatosan érdekes páromat.

*Az asztalnál*

- Figyelj ott jön!- Tette a szája elé kezét Justin, hogy ne lehessen rendesen hallani, egyből odanéztem és ott jött Bart Bieber! Majd teljes élet nagyságban állt előttem.

- Bart Bieber.- Nyújtotta a kezét, felálltam és kezet fogtam vele
- Julie Horan.- Végig izgultam a vacsorát, szerencsére zökkenő mentesen ment az egész. Amikor sétáltunk kifelé Bart megállított.
- Julie! Válaszd ki a dolgaidat amit hozni szeretnél magaddal és még a hétén az asszisztensem felhív, hogy mikor mennek az embereim a cuccaidért. Érted pedig kocsit küldök majd. Addig is Justin haza megy veled, ő majd szól a másik sofőrjének, te pedig megkapod Harryt! Ja, és nyugodtam tegezz. A családomba tartozol.- Ennél s mondatnál elérekenyültem, de nem jött szerencsére egy könnycseppem sem
- Rendben van. Köszönöm szépen!
- Hát akkor sziasztok!- Adott puszit
- Szia!- köszöntem Justin nem sokat mondóan pedig felemelte a kezét, mintha intene.

*Otthon*

Ott ültünk egymásba borulva, mint a szerelmesek. Már több hete, hogy összevesztünk. Nem bírtam ki fel kellett tennem neki a kérdést. Felültem és ránéztem.
- Justin!
- Igen?
- Múltkor nem mondtam meg, hogy szeretsz-e. Megmondtad Fredonak még táborban. Leírtad tegnap este Evynek. Mindenkinek megmondtad csak nekem nem! Vagy ez az egész számodra csak játék?
- Őszintén?
- Igen!
- Csak játék.

Mit tettél vele?

Sziiasztooook<3 Nagyon- nagyon szépen köszönöm a 6 komit! Szörnyen örültem neki! Lett egy új feliratkozóm is, és elértük az 5000+-os megtekintést! Köszönöm szépen nektek! Ez a rész kicsit rövidebb lett mint a többi, de remélem ettől függetlenül is tetszeni fog.! Komizzatok! Jöhet pozitív negatív!<3

~18. Fejezet

- Ezt kiírta?
- Senki.
- Ismerem ezt a nézést! Na mondd már!
- Justin...- motyogta
- Juss? Kit szeret?- kérdeztem, felkavarodva
- Téged.- Nézett rám mosolyogva
- Hazudik.
- Miért hazudna?
- Amikor kértem, hogy mondja ki csak egy "nem"-et motyogott...- Hajtottam le a fejem
- Tudod, hogy Justin sok mindenen ment keresztül és nehezen fejezi ki az érzelmeit!
- De akkor neked miért írta meg ilyen könnyen?
- Jajjj életem...- ölelt meg - Aludj már végre!

*Délután*

Amikor felkeltem Evy még mindig ott feküdt mellettem, teljesen kipihent és nyugodtan éreztem magam. Jó volt tudni, hogy van akire mindig számíthatok! Imádom ezt a csajt! Ránéztem és észre vettem a kezében telómat.
- Hát az meg mit csinál nálad?- Néztem rá meglepődve
- Jó reggelt Julie! Justin írt, 7-re jön érted, az apja szeretne megismerni. Vacsorázni mentek.- Adta a kezembe a telefont
- Úr-Isten!- Szótagoltam -Mennyi idő van? Kérdezte aggódva
- Fél5!- Ugrott fel
- Segíts!!- Visítva rohantam be fürdőbe

 Lezuhanyoztam, hajamat ismét megmostam mert még mindig éreztem benne a pia szagot. Vagy 20x fogat mostam, majd kirohantam egy köntösben. Akkor már Evy vett elő ruhát, a hajgöndörítőt bedugta, a ruhához illő lakkokat vett elő a cipőt pedig épp akkor kereste.


                                                               

 Szörnyen izgultam, a szívem csak úgy vert. Mi van, ha kitagad? Ő Bart Bieber! Nem ronthatom le a nevét. Alig van szabadideje és ezt is arra használja, hogy velem és az idióta fiával találkozzon. 7 óra! 7 óra! 7 óra!
- 7 óra!- Üvöltöttem
- Nyugiiiiiiiiii!- Húzta el Evy
 - Itt van! Itt van!- Néztem ki az ablakon
- Akkor menjél!- Nem is hisztiztem tovább, hanem elindultam lefelé

Kinyitottam az ajtót
- Kész vagy?- Nézett rám Justin
- Neked is szia... Nem úgy nézek ki?- Flegmáskodtam
- Akkor mehetünk?
- Hol van apud?
- Az étteremben találkozunk vele, másik limoval jön.
- Őőőő... Oks.- Elindultunk a kocsi felé, Evyre hagytam a házat ameddig nem vagyok otthon
- Amúgy nem kell mostantól aggódnod a Krisz barátodért!- Kacsintott
- Mit tettél vele? - Kiabáltam rá
- Én semmit. Nem piszkolom be ilyen senkikkel a kezem. Külön embereim vannak rá.

Én is szeretem!

Sziiasztok! Nem értem, hogy miért nem komiztok :/ A nézettség egyre csak nő, mindjárt elérjük az 5000 megnyitást, de csak 1 komit kaptam...:( Azért is hoztam ilyen későn ezt a részt, mert szörnyen rosszul esett ez. Komiba nem csak dícsérni lehet a blogomat, nyugodtam megmondhatod, ha nem tetszik valami. Szóval, légyszíves írjatok véleményeket, kíváncsi vagyok, hogy ti, hogy látjátok a blogomat! Olvassatok és komizzatok!<3

~17. Fejezet

*Julie szemszöge

-Julie!- Hallottam lentről egy kiáltást, lelöktem magamról Kriszt és lerohantam. Nem hiszem, el, hogy megint nem zárta be az ajtót! Azt hinné az ember, hogy fél év alatt csak megtanulja, de mit is várok? Amikor szakítottunk is tárva hagyta az ajtót. Ameddig magamban Kriszt szidtam, le is értem a lépcsőn. Nagy meglepetésemre Justin állt ott, nem túl jó kedvel. Ott álltam az a srác előtt aki miatt most, egy full sexy szettben full, piásan, beszívva, az exemmel hetyegek...
- Mit keresel?- Kérdeztem, próbáltam elrejteni, hogy bevagyok tépve és full részeg vagyok
- Hogy nézel te ki? Ki vagy te? Mit tettél magaddal? Miért? Ki miatt? Kinyírom!- Teljesen kiadva sorolta a hülyébbnél, hülyébb kérdéseit
- Az öngyilkosságbűn.- Válaszoltam full higgadtam. Ő csak állt ott és nem tudott mit csinálni
- Julieka!- Állított le Krisz egy szál alsóban, majd odajött hozzám
- Ki ez?- Kérdezte miközben átölelt
- Az a srác aki miatt te most itt vagy.
- Nézd Julie!- Lépett oda mellém Justin, és a gyönyörű szemeivel belenézett a szemeimbe
- Na, jó. Én leléptem.- Sétált ki Krisz az ajtón amit természetesen nyitva hagyott, én csak lestem. Ez semmit sem változott...
- Julie! Mond mi történt?- Lépett hozzám Justin közelebb
- Semmi.
- Semmi? Ez nekem nem tűnt semminek!- Ordított
- Nem kiabálj velem. Ott az ajtó, Kriszt nyitva hagyta neked!- Mutattam az ajtó felé. Majd felsétáltam a szobámba. Minden kezdett megvilágosodni, nem akartam, tudni, hogy mik történtek így ittam még. És ittam, és ittam, és csak ittam. Olyan fél4 körül lehetett amikor Evyvel találtam magam szembe.
- Te mit csinálsz életem?- Nézett rám aranyosan, és közben kivettem a kezemből az üveget
- Én, én... Nem tudom...- Tényleg nem tudtam
- Szívem! Gyere elviszlek először is zuhanyozni.- Szedett fel a földről, és elkezdett a fürdőszoba felé cipelni
- Bezártad az ajtót?
- Krisznek nézel? Persze!

Evy elkezdte engedni a vizet, majd rászólt:
- Vetkőzz le!
- Nem akarok!- nyavajogtam
- De!- Még egy kicsit hisztiztem de a végén sikerült megfürdetni, a víz szörnyen hideg volt! Teljesen rendbe tett, mintha semmi sem történt volna velem. Lehetett már 5 óra is mire Evelyn betett az ágyba. Mellém feküdt, és elkezte nyomkodni a telefonját, úgy éreztem, hogy már teljesen tiszta vagyok minden téren.
- Anyám hallott. Apám hallott. A szerelmem egy féreg. És még a legjobb barátnőmet is felidegesítem.- Mondtam megszeppenve
- Tessék? Apud? Mr. Horan? Szerelmed? Engem felidegísítettél?- Értetlenkedett
- Igen. Apu kb. egy hete halott.Vitorlás baleset, Mr. Bieber papíron az apám, de még életemben nem láttam. Justin nem is szeret, vakítás az egész. Téged meg felidegesítettelek, mivel itt baszod az éjszakád a full K.O. barátnőddel.
- Apudat még megbeszéljük, addig is részvétem. Justin, hogyan utálna? Ő szólt nekem, hogy fullra szét vagy. Én pedig imádlak, és soha az életben nem tudnál ilyennel felidegesíteni! Akármikor számíthatsz rám! Szeretlek, te is bolond!- Ölelt meg, az ölelésünket egy SMS törte meg, Evynek jött:
"Én is szeretem"

Baracdi, Bombay, Jack Daniel's

~ 16. Fejezet

*Haza felé az autóban

Ültünk mind a ketten szótlanul, nem néztünk egymásra Justin a szokásosabbnál nyugodtabban vezetett, lehet, hogy ő is csak gondolkozott és nem tudta, hogy mit tegyen. Út közben felmerült bennem egy kérdés.

- Mi lesz velünk?

- Nem tudom...- Motyogta

- Nem tudod?- Kérdeztem feszültem, mire ő csak elkezdte markolászni a kormányt és egyre gyorsabban mentünk

- Mond ki!- Néztem rá határozottam

- Mit?- Kérdezte monoton hangon

- Azt!

- Nem.- Motyogta alig érthetően, de egyértelmű volt, hogy nem azt mondta amit hallani akartam

- Tegyél ki, MOST!!- Üvöltöttem vele
- Mi? Hülye vagy?- Kérdezte lekezelő hangon
- Igen! Hülye vagyok, mert azt hittem, hogy kifogod mondani! Azt hittem, hogy jelentek neked valamit! De egyet jól véss az eszedbe! Sosem fogsz velem lefeküdni! Soha! Utállak és undorodom tőled! Most tegyél ki!- Üvöltöttem
- Nyugodj már meg!- Üvöltött
- Nem! Tegyél ki!- Üvöltöttem vissza. Hirtelen lefékezett, majd megállt
- Utállak!- Szálltam ki a kocsiból, majd minden erőmmel beb*sztam a kocsi ajtót. Nem voltam már messze a házunktól, ami már csak az enyém, sajnos. Elindultam, miután ez a balfasz elhúzott mellettem. Dühöm vitte a lábamat, ezért feltűnően gyorsan hazaértem. Nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam. Könnyes vérben forgó szemekkel "sétáltam". Amikor hazaértem levetődtem a kanapéra és sírógörcsben törtem ki. Nem érdekelt semmi sem. Bementem a konyhába és elkészítettem magamnak pár dolgot. Úgy gondoltam, hogy attól majd jobb lesz minden.

Mindegyikből kikaptam egyet, majd elkezdtem turkálni az egyik fiókban. Meg is találtam, amit akartam...

Felvittem mindet a szobámba, majd leestem a földre. Megbontottam a Bombayt, a Jack Danielst és a Bacardit is. Összevissza itten mind a három, majd kibontottam egy adagot és két pirulát lenyeltem egy kis Bacardi társaságában Jack Daniel'ssel pedig leöblítettem. Hullottak a könnyeim, a szívem majd széthasad és úgy éreztem, hogy most ezek a legjobb barátaim.
- Imádlak titeket!- Visítottam és röhögtem
- Nem-nem...- Estem össze a földön. Tudtam, hogy mit akartam, legalábbis azt hittem felhívtam egy embert akivel nagyon rég beszéltem utoljára.
- Krisz te vagy az?- Kérdeztem és próbáltam tettetni, hogy nem ittam semmit sem
- Igen én vagyok, Julie te vagy?- Kérdezte meglepő hangon
- Nem én egy fa vagyok! Idióta! Gyere értem, szeretnék mutatni valamit!- Kuncogtam, majd kinyomtam a telefont. Felkaptam az egyik ruhát amit Justin vett nekem, tudtam, hogy abban kell ezt most megtennem! Rohadjon meg az a szemét! Üvöltöttem magamban. Amikor kinéztem láttam, hogy egy limó állt meg, szóval ideért. Lefutottam és kinyitottam az ajtót. Egyszer csak belépett ő.
- Na Julieka mond, mit szeretnél?- Kérdezte sejtelmes hangon. Nem válaszoltam csak bekötöttem a szemét és felvezettem a szobámnak. Leültettem az ágyamra, lekapcsoltam a villanyt már csak a gyertyák égtek. Mögé lopództam leszedtem a szemtakarót és befogtam a két kezemmel a szemét és elkezdtem csókolgatni a nyakát. Egy szét mozdulattal az egyik lábammal bekulcsoltam a derekát és előre "repültem". Ott ültem az exemmel szemben és úgy éreztem, hogy meg kell tennem, de féltem. Féltem valamitől. Lesz*rva a félelmemet, felkaptam a Bacardis üveget a földről a leöntöttem fele magam.
- Nyald le!
- Te kérted!- Fordított a helyzetünkön és kifektetett az ágyon majd elkezdte rólam lenyalni az alkoholt.

*Justin szemszöge

Mióta kiviharzott Julie a kocsimból azt sem tudom hol áll a fejem. Most épp egy sztriptíz bárban vagyok Fredoval. A hölgyek csak csókolgatnak, imádom ezt!
- Justin!- Üvöltött Fredo
- Mi van?- Kérdeztem lekezelően
- Beszélhetnénk esetleg?- Förmedt rám felháborodottan
- Hölgyeim, megbocsátanának?- Kérdeztem úriember hangon- Na mond mi a fasz van!
- Te normális vagy? Julie azt sem tudja, hogy mit csinál!
- Ő kérte, hogy rakjam ki.
- Ő kérte? Te normális vagy? Az anyja halott! Az apja, most halt meg! Apád nevén van, te seggfej!
- És? Anyám halott. Apám utál.
- Chhhhhh! Ezt nem hiszem el!- Al felpattant és elrohant. Elmentem fizetnem majd a kocsimhoz mentem. Beültem és közöltem a sofőrrel a címet.
- Vigyen Julie Horanhez!

Belehalnék

Sziiasztok! Most nem készültem kis bevezetővel, csak annyit mondanék, hogy: Olvassátok szeretettel! Komizzatok!<3

~15. Fejezet

*Julie szemszöge

Csak feküdt ott mellettem, fogta a kezem és lesett bele a vakvilágba. Úgy néz ki, hogy az apja a gyenge pontja, de akkor mi lehet Selena?
- Justin! Kérdezhetek valamit?
- Már megtetted...- Vágta rá taplóan
- Selena Gomez...- Amikor ezt kimondta ránéztem Justinra, folytatni akartam de félbe vágott
- Ki ne mond ezt a nevet!- Mondta idegesen
- Miért?- Néztem rá kérdően
- Ribanc...- Ennyit mondott rá. Tudtam, hogy mi baja van ezért inkább nem is faggattam. Szóval akkor Selena, az apja és az anyja a gyenge pontjai... Nem csodálom ilyen dolgok után, hogy ekkora tapló...
- Julie!- Rám nézett, majd elmosolyodott -Gyere ide!- Hívott magához, odafeküdtem mellé, a kezei amik eddig a feje alatt voltak, a felsőtestemet kezdték el simogatni. Felém fordult, majd az egyik kezével a nyakamat ölelte, a másikkal pedig a derekamat amivel közel húzott magához. Felé fordultam az egyik kezemet megtámasztottam a mellkasán, a másikat pedig rátettem a nyakamat ölelő kezére.Így feküdtünk egymással szemben egy rideg sziklán, a környezet gyönyörű volt, de a figyelmemet elvonta Justin. Szörnyen jól nézett ki, nagy barna szemeivel engem nézett és úgy éreztem, hogy a mennyben vagyok. Elmerültem a szemeiben, túlságosan is. Ott merengtem és azon filóztam, hogy ezt most apunak köszönhetem? Ha talán apa nem bíz rá az apjára, most Juss nem lenne itt mellettem? De olyan kedves mostanában, nem értem ezt srácot, nagyon nem... De egyet tudok, hogy szeretem!!
- Részvétem! Szörnyen erős vagy!- Nézett rám büszkén
- Köszönöm! Miért is vagyok erős?- Értetlenkedtem
- Most is itt beszélgetünk apudról, anyudról neked pedig egyetlen könnycsepp sem hagyja el az arcodat. Ne haragudj, hogy úgy bedühödtem Selena, anyu meg apu miatt! Lehet, hogy majd kérek tőled órákat-Kacsintott. Nem akartam elhinni!!!! A nagy Justin Bieber bocsánatot kért tőlem!!
- Öhmmmm... Hát miután anyu elvesztését már volt időm feldolgozni és megtanultam utána egy s mást, apunál már könnyebb de most is nagyon fáj!- Gördült le egy könnycsepp az arcomon amit letörölt
- Van egy ötletem, hogy vidítsalak fel!- Ugrott fel
- Mi?- Tápászkodtam fel mellé
- Elviszlek vásárolni!- Mosolygott
- Komolyan végig akarod azt ülni?- Néztem rá meglepetten
- Ne aggódj majd elszórakoztatom magam!- Jött hozzám közelebb, megfogta kezem majd adott egy puszit a dekoltásomra, öhhhhmmm oks... Tényeleg oda kell, végül is...

*Plázában*

- Na hova szeretnél menni?
- Oda!- Mutattam rá a kedvenc boltomra
- Okéés, de a nap végén én választok!- Kacsintott, majd bementünk a boltba

Mindent felpróbáltam amit tetszett, de Juss is kommentálta őket, sőt volt amit fel is vett. Ezek tetszettek neki a legjobban rajtam:

Végül ezekkel el is indultam pénztár felé, de útközben Justin kikapta őket a kezemből és sietősen elment velük, én meg rohantam utána, de amikor utolértem már épp a ruháimat fizette.

- Justin nem kellett volna van nálam pénz!- Mondtam neki miközben sétáltunk kifelé

- CSEND! Azt mondtam, hogy elhozlak vásárolni, vagyis én fizetek.- Mondta teljes hidegvérrel

- Viszont most én jövök!- Villantott egy kaján vigyort - Abba!- Én rámutatott egy fehérnemű boltra

- Jójó, de te próbálsz, nem én!- Vigyorogtam rá

- Azt te csak hiszed! Az alku az alku Cicus!-Végül is igaza van, csak nem halok bele...

Beérve választott(unk) pár darabot és elmentem felpróbálni őket, már nagyon láttam rajta, hogy izgul így ki is mentem az első szetteben:

Ezt közösen választottuk

Ezt én választottam, mivel szörnyen tetszett.

Ezt Justin választotta. Direkt ezt hagytam a végére. Amikor ebben kimentem a fülkéből Justin felállt, odasétált hozzám és elkezdte simogatni az arcomat. Egy hirtelen mozdulattal pedig megcsókolt, egyik kezemmel a hajamba túrt a másikkal pedig a derekamat ölelte, ami időközben lecsúszott... Én a nyakát öleltem, egyszer csak elkezdett betólni a fülkébe, egyre szenvedélyesen kezdett el csókolni, a hajamat már szinte tépte, a fenekemet pedig markolászta. Én egyre vadabbul kezdtem el csókolni, majd a medencéjére csúsztattam a az egyik kezem a másikkal pedig a haját túrtam. Egy ideje már ezt csináltunk mikor Justin bedurvult, teljes erőből kezdett el csókolni, neki nyomott a falnak, majd szép lassan a combomtól felfelé kezdte húzni a kezeit a mellemig. Ott hirtelen megállt és nekem nyomta igen csak termetes büszkeségét, ami már eléggé megvolt keményedve, ezzel jelezve, hogy már nem bírja. Így elváltunk egymástól.
- Ha nem az én barátnőm lennél, belehalnék!- Suttogta  fülembe, sejtelmes hangon.

Egy nap Justinnal

Sziiasztok! Most egy extra hosszú részt hoztam! Remélem tetszeni fog és megdobtok pár komival!:) De mielőtt elkezdenétek olvasni, szeretnék pár dolgok veletek is megosztani, amiknek én szörnyen örültem!:D
1., Már 3 követőm van!<3
2., Lassan elérjük 4000. megtekintést!:)
3., Külföldön is több helyen olvassák a blogom!:DD<3

Magyarország	2702
Románia	85
Ausztria	66
Németország	62
Egyesült Államok	44
Szlovákia	22
Hollandia	16
Szerbia	9
Oroszországi Föderáció	6
Ukrajna	5

~14.Fejezet

*Justin szemszöge

Végre ideértem Julieékhoz. Minden tárva nyitva, belülről pedig csak nyöszörgés hallatszik, remélem nem tett kárt magában!
- Julie!- rontottam be, amikor észrevettem, hogy a földön fekszik, és zokog.
- Julie! Had segítsek!- Üvöltöttem, majd megpróbáltam felemelni
- Hagyj meghalni!- Próbálta üvölteni, de a sírástól a hangja elcsuklott és ismét a földhöz vágódott
- Te hülye vagy? Most azonnal fejezd ezt be! B*szki, had segítsek már!- Üvöltöttem vele, mire feladta az erőlködést. Felemeltem majd az ölemben felvittem, a szobájába, ott lefektettem az ágyra, ő csak szenvedett. Nem tudtam vele mit csinálni, így lefutottam és bezártam addig mindent. Mire visszaértem ő már aludt. Itt nem hagyhattam ilyen állapotban, senkije sincs így rábízni sem tudom senkire sem. Nincs más választásom, maradnom kell! Nem is törtem magam, boxerre vetkőztem, majd befeküdtem mellé. Aludni nem tudtam, így még nyomkodtam a telómat kicsit. Egyszer csak éreztem magamon valamit, gondoltam megnézem mi az. Hogy nem is gondoltam! Kicsi Julie. Hát ennek reggel nem fog örülni, de most úgy sincsen pattogós állapotban. Még nyomkodtam egy kicsit a  telefonomat, majd én is aludtam. Julie még mindig a mellkasomon feküdt, az arca nyugodtan tűnt, így csak megöleltem és hagytam, had érezze magát biztonságban.


*Másnap reggel*

*Julie szemszöge

Justin mellkasán ébredtem, de nem érdekelt, emlékeztem a tegnapi telefon hívásra arra, hogy ő cipelt fel ide és, hogy én bújtam hozzá. A tegnapot még mindig nem tudom elhinni, apa halott. Apa halott. Apa halott. Apa. Apa. Apa.
-Apa!- Üvöltöttem, majd ismét zokogásban törtem ki
- Nyugalom!- Suttogta Justin, majd közelebb húzott magához. Csupasz mellkasán feküdtem, és azt áztattam. Szorosan ölelte a derekamat egyik kezével, a másikkal pedig arcomat simogatta. Így közel tartva magához. Én csak sírtam, sírtam és sírtam.
- Van egy jó ötletem!- Nézett rám kajánul
- Mi?- Szipogtam. Nem mondott semmit, lepillantott a számra, majd máris csókolóztunk. Folyton ezt csinálja... Megpróbálja azt éreztetni velem, hogy szeret, de valamit nagyon jól csinál, hiszen én egyre jobban beleesek, minden egyes csókunk után. Wááááááá! Szörnyen jól csókol! Imádom ezt a fiút! Olyan gyengéden csókol, mellette biztonságban érzem magam! Elváltam tőle, majd ráültem, a csípőjére. Meztelen felsőtestével néztem szemben, a látványtól beleharaptam az ajkamba.
- Ne játssz velem, mert nem lesz jó vége!- Mosolygott rám sunyin, és éreztem, hogy büszkeségével nem igen bír. Élveztem, ahogy szenved.
- Most félnem kéne?- Néztem rá kérdően, de a választ már meg sem vártam. Kezeimmel elkezdtem simogatni szépen kidolgozott felsőtestét, a nyelvem segítségével pedig a nyakát kényeztettem. Láttam rajta, hogy élvezi, de már nagyon szenved. Ez még jobban csak beindított. Már haraptam a nyakát testét pedig egyre erősebben simogattam. A keze kicsit elkalandozott, a fenekemre helyezte tenyereit. Majd egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön, én voltam alul ő pedig felettem vigyorgott.
- Én szóltam!- Mosolygott, majd vadul elkezdett csókolni. Gondoltam felizgatom egy kicsit. A büszkeségéhez nyúltam, majd elkezdtem simogatni. Éreztem, hogy ez csak ösztönzést ad neki, így gondoltam becsapom. Elváltam tőle, lefelé kezdtem el haladni. Amikor büszkeségéhez értem, ráleheltem, majd megpusziltam, éreztem, hogy a számtól erősen megkeményedett a méret. Kibújtam alóla, majd elindultam fürdő felé.
- Azért ne hidd, hogy ilyen könnyen megkaphatsz!- Mondtam neki kicsit zavarodottan. Bent a fürdőben, szembe néztem anya képével, majd apáéval. Most mennyire nem lennének rám büszkék. Nem is tudom, hogy mit csinálok! Megint sírásban törtem ki. Mind a ketten halottak én meg ilyeneket művelek itt? Hogy lehet két ilyen csodálatos embernek ilyen szutyok lányuk?
- Mi a baj?- Rontott be Justin
- A-anyaaa... A-apa! Ne-e haragudjato-ok!
- Nem a te hibád! Nekem nem kellett volna! Ne aggódj! Ők büszkék rád! Te voltál az első akit ellenállt! Neked köszönhetően nem történt semmi! Légy büszke magadra! Ők is azok lennének!- Mondta Justin
- Honnét tudod, hogy mi történt?- Kérdeztem, hiszen teljesen úgy beszélt, mint aki mindent tudna.
- Ez bonyolult...- Rázta meg a fejét
- Van időnk kibogózni!- Néztem rá kérlelően
- Később... Szépség hova szeretnél ma menni?- Nézett rám aranyosan
- Nem tudom... Nekem mind1.- Mondtam érdektelenül
- Akkor elmegyünk sétálni! Készülj el, kint megvárlak!- Adott egy puszit a homlokamra, majd kiment. Most meg olyan aranyos volt, mint egy apa... Olyan furcsa ez a fiú, de nagyon jó ember.

Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd egy szál törölközőben amit Juss nem igen méltányolt átfutottam a gardróbba felöltözni. Azt mondta, hogy sétálni megyünk, így emellett döntöttem:

Mikor sétáltam ki, Justin egy képet nézegetett.
- Anyukád? Tartotta felém a képet:

- Igen...- Néztem a képre büszkén, de elszomorított
- Gyönyörű!- Nézte csodálkozva
- Köszönjük!- Mondtam
- Akkor indulhatunk hercegnő?- Nézett rám mosolyogva, én csak bólintottam egyet, visszatette anya képét és indultunk le a kocsihoz. Amikor beértem a garázsba szembe néztem egy gyönyörű szép Audival:

- Ezt rád merik bízni?-Ingázott a tekintetem Justin és az autó közt
- Úgy néz ki!- Kacsintott, majd beült. Beültem én is és indultunk

-Itt vagyunk!- Nézett rám Justin. Én csak értetlen fejet vágtam, hiszen a semmi közepén egy erdőben vagyunk!
-Gyere már!- Kiabált Justin, kiszálltam a kocsiból és Justin után indultam. Már sétáltunk egymás mellett egy jó ideje, amikor megfogta kezem és elkezdett húzni maga után, egy sziklánál megállt és rám nézett.
- Figyelj!- Megfogta derekam és feltett a sziklára, utánam ő mászott fel, felmásztunk a sziklák legtetejére.
- Ideakartál hozni?- Néztem rá aranyosan
- Igen. Én mindig idejövök ha valami bajom van.- Fogta meg ismét a kezem, így ültünk kézen fogva, lestünk bele a semmibe
- Honnét tudod, hogy apa halott?- Kérdeztem nagy nehezen
- Apám az egyik túl élője a balesetnek. Ahogy megtudta, hogy a rendőrök szóltak neked az esetről, felhívott engem, hogy nézzek rád. És elmesélte az egészet ameddig odaértem.- Mondta nyugodtan, majd egy cigit vett elő a zsebéből, amit használatba vett. Én csak ott ültem és nem tudtam megmozdulni. Az apja túl élte azt amit az enyém nem...
- Szerencséd van!- Néztem rá könnyes szemekkel
- Ha meghalt volna sem változott volna semmi! Apám utál, csak azért hívott fel, mert apád jó barátja volt. Azért vett téged a nevére, hogy tudjon rád vigyázni. Apám megígérte apádnak, hogy örökké melletted lesz, ha piszkos ügybe keveredsz nem hagy ott megdögleni, hanem kiszed belőle.
- Mi? Apád nevén vagyok? Apád utál téged? Miért utálna? Egyáltalán ki az apád? Még soha életemben nem láttam, nem is találkoztam vele!- Értetlenkedtem
- Igen, apám nevén vagy. Apám nem túl feltűnő ember, de nagyon befolyásos. Távolról vigyáz rád, hiszen a te apud nem akart volna feketeségbe mártani a kezét, ha te is azt tetted volna. Apád nagyon okos ember volt. Érezte, hogy történni fog valami, így megbeszélte ezt apámmal. Ha apád nem lett volna ilyen előre látó te most árvaházban lennél. És igen, apám utál. Megöltem anyámat. Azóta utál, én számára csak egy óriási hiba vagyok. Úgy gondolja, ha pénzt ad nekem attól jobb apa és én elfelejtem, hogy ő utál.
- Okééééééééés. Magamat értem. Asszem... De miért ölted meg anyukádat?
- A születésemkor meghalt. Túl erős voltam, ő meg túl gyenge, és végül én maradtam életben.
- Érteeem. De ezért nem te vagy a hibás!- Szorítottam meg a kezét
- De.- Ennyivel le is zárta ezt a témát, majd elterült a kövön

 Remélem tetszett ez az extra hosszú. Ez most kicsit nyugisabb lett, mint az ezelőttiek:)
Komizzatok! Puszi<3