WATTPAD

Kedves Régi Olvasóim!

Ezúton szeretnék mindenkit tájékoztatni, aki még olykor jelen van a blogger világában, hogy évek óta Wattpadon folytatom az írást. Nagyon sajnálom, hogy minden előjel és információ nélkül tűntem el én is a platformról!

Az alábbi linken találjátok a profilomat és könyveimet: https://www.wattpad.com/user/abszolutfeher
@abszolutfeher felhasználó néven találtok meg, de írói nevem, Lily Clark is szerepel mindenhol természetesen.

(Ezt az üzenetet minden történetemnél publikálom.)

Lily Clark

Jobban!

Először is szeretnék mindenkinek Boldog Újévet kívánni! Másodszor pedig, bocsánatot szeretnék kérni tőletek, hogy ilyen későn hoztam és pont ma. De sajnos tüdőgyulladásom van és mostanra tudtam, csak vele végezni, ne haragudjatok! Olvassátok szeretettel!

~ 30. Fejezet!

*2 évvel később

Justin még mindig azt hazudja az egész világnak, hogy Selena Gomezbe teljes mértékig szerelmes. Az interjúk, a tv szereplések... Undorítóak... Fallják egymást, mintha szexen kivűl más is lenne köztük. Egyszer volt belé igazán szerelmes, tönkre is tette Justint... Most meg a medzsere azt akarja, hogy játsza el, hogy fülig szerelmes abba az énekelni nem tudó nőszemélybe. Justint meg az orránál fogva vezeti Scooter es Usher. Barttal is összeveszett, hiszen még nagyobb nagyképű tapló f*sz lett belőle, ami furcsa de még Bartnak is elege lett.

 - Juliem! Mit csinálsz ma este?- Jött be a szobámba Bart
- Semmit.- Huppantam le az ágyra várva, hogy mit tervez estére
- Remek! Este a Bieber Vállalat bált tart. 8-ra itt van értetek az autó!- Sétált ki a szobámból

- Evelyn! 10 perc múlva a Chanelnél! Este Bieber Bál!- Zavartam le gyorsan a dolgot
- Indulok!-  Nyomta ki a telefont

- Jó estét Mrs. Bieber!- Nyitotta ki előttünk az ajtót egy nagydarab férfi, fülében ott volt a jellegzetes voki tokis fülhallgató, mint minden kidobónak, fekete öltönyben és fehér ingben, kopasz feje fehéren virított
- Jó estét!- Biccentettem meg kissé a fejem, Evelyn csak összehúzta magát és "besurrant mellettem"
-Kicsim! Van egy kis baj...- Jelent meg mellettem egyből Bart, ahogy beléptem és halkan, szinte suttogva közölte mondanivalóját
- Mi baj?
- Justin itt van, Selena nélkül...- Suttogta szinte alig érthetően, így nem volt teljesen világos az egész
- Tessék?- Üvöltöttem fel
- Nyugalom!- Ragadta meg a kezem- Csak nyugodj meg és ne csinálj balhét a sajtó előtt!- Ezzel el is tűnt Bart

Ahogy beléptünk a terembe, ahol az egész bál szíve és lelke volt szembe találtam magam egy csapatnyi fotós hátával és egy valód gyökérrel a színpadon. De hol van mellőlem Evy? Mindig csak eltűnik... Szóval egyedül vagyok...
Justin csak válaszolgatott a szokásos áll mosolyával az újságírók kérdésére. Piros öltöny, fehér ing, és egy fehér Supra volt rajt. Haja szokásosan felállítva, szemét fekete napszemüveg védi a vakuvillanásoktól, tökéletesen telt ajkát kihangsúlyozza hazug mosolya.
Csak özönlöttek felé a kérdések, mikre érzéketlenül és nagyképűen válaszolt, na de még mindig ne tudom, hogy mi a francot keres ez itt?! Takarodjon innen!

- Justin, hol hagytad Selenát?- Tett fel egy újságíró egy hangosabb kérdést, minek köszönhetően én is hallottam, a teremben csönd lett, Justin felemelte a fejét és levette róla napszemüvegét. Barna szemével gyorsan szelte át a termet, pásztázva. Tekintete hirtelen megakadt rajtam, majd gyorsan elkapta fejét.
- El kell valamit mondanom.- Kezdett el fel-alá járkálni- Selenával sosem voltunk egy pár. Az egész marketing. Selenával régen együtt voltunk, szerelmesek voltunk, de Selena híres lett, így úgy döntött, hogy számára az többet jelent, mint én. Mikor Usher felfedezett Selenának egyből elkezdett működni az esze, és felhívta Ushert, onnantól kezdve pedig mind tudjátok, hogy mi történt. Egy céllal jöttem el ide ma este, hogy visszakapjam a családom. apukámat, Bart Biebert kinek ezt a mai estét köszönhetjük, és talán még nem is őt bántottam meg legjobban arról, hogy hazudtam arról, hogy kit szeretek. Mikor elmentem, 2 éve, beleestem ugyanabba a hibába amibe Selena. Elragadott a hírnév és akivel akkor együtt voltunk, egy cikk után porrá váltunk. A mai napig is még azt a lányt szeretem, akit akkor szerettem, de nem tudom, hogy ő még szeret-e engem. Talán most csak azért hallgatta végig ezt az egészet, hogy legyen min röhögnie később de, kétlem mert úgy folyik a nyála még mindig mikor rám néz, mint egy kutyának a csont láttán.- Röhögte el magát, nem is folyik a nyálam, na jó talán...- A lényeg... Julie Horan szeretlek!- Justin lesétált a színpadról és útja felém vezette, mindenki még azok is akik tudják, hogy ki vagyok meredt szempárral kísérték Justin lépteit felém.
- Szeretlek!- Fogta meg kezem mikor odaért velem szembe, alig látom őt, hiszem a könnycseppek folynak végig az arcomon, de ezek most mások, mint a szokásos könnycseppjeim
- Jobban! Néztem fel rá
Egyik kezét arcomra tette, és egy gyors erős csókkal bizonyította szerelmét.

-VÉGE!-
A blognak ezennel vége remélem majd örömmel gondoltok rá vissza! Köszönöm szépen, hogy verem tartottak Julie és Justin történetében!:)
Puszi!<3

Justin Bieber leváltotta barátnőjét

~ 29. Fejezet

Nem tudom elhinni, hogy már egy hónapja nem aludtam rendesen.
Egy hónapja vagyok Justinnal.
Egy hónapja hallott Krisz.
Egy hónapja erőszakoltak meg.
Egy hónapja történt minden.

- Apa él.- Mondtam halkan szinte suttogva Justinnak, miközben pakoltuk le a cuccainkat
- Tessék?- Nézett rám Justin kigülledt szemekkel
- Hívott. Hívott többször is...- Mutattam meg neki a hívásnaplóm- Beszéltem vele.
- Julie... Ez biztos nem ő.- Vette ki a telefont a kezemből
- De ő!- Kiabáltam
- Biztos vagy bent?- Emelte fel már ő is a hangját
- Beszéltem vele!- Üvöltöttem rá ismét
- Nem ő volt b*zdmeg!- Üvöltött teljes torkából
- Ha nem mégis ki hív apám telefonjáról?
- Az én apám te ribanc!- Ribanc? Ez most komoly? Nem hiszem el, ez most eléggé szíven ütött. És még az ő apja? Ez hülye?
- Mi van? Ribanc?
- Apám elment megkeresni a tiéd, hátha életben van még. Kiderült, hogy apád holttestét nem találták meg. Apám légpalackja lukas volt, mikor megtalálta a tiédet. A tüdeje már tele volt vízzel, és csak ennyire volt ereje.- Ült le és próbálta magát erősnek mutatni
- Tessék? Bart...?- Nem tudom kimondani. Ismét kimondani, hogy meghalt valakim? Az utolsó ember aki a nevére vett. Ha ő is hallott... Nem tudom, hogy mit kezdek. Ráadásul az én apám miatt... Ez nem lehet igaz!
- Nem. Az intenzíven van. És nem vagy ribanc.- Ölelt meg, nem érdekelt a ribanc szó, visszaöleltem.

- Sz- Sz...- Próbálta kimondani, azt a bizonyos szót
- Én is téged!
Csak elmosolyodott és belemosolygott a csókunkba. Mennyire cuki, el sem hiszem.
Elkezdett az ágy felé húzni, nem tudom megállni, egyszerűen elcsábít. Imádom ezt a fiút!
Egyre hevesebben kezdtünk el csókolózni, szinte már egy csókcsatát vívtunk. Lassan elkezdte felfelé húzni a felsőm, én is ezt tettem vele. De miért engedem neki, hogy ő irányítson?
- Én jövök!- Fordítottam a helyzetünkön, mire Justin csak mosolygott
Először adtam a szájára egy puszit, majd lefelé haladtam, de már a nyelvemet is használtba vettem. Elértem a nadrágjáig, ami a boxere alatt kezdődött, sokkal... A fogaimmal lassan elkezdtem lefelé húzni a ruhadarabot.
Már csak az alsógatya van rajta, először ráültem az ágyékára, majd lekezdtem simogatni az alhasát és fokozatosan egyre lejjebb és lejjebb haladtam. De volt még rajtam egy zavaró tényező, a nadrágom. Felálltam és "levedlettem" magamról, pont mentem volna vissza befejezni a dolgom, amikor Justin telefonjának a csörgése megzavart.
- Ki az?- Emelte fel a fejét- Nem érdekel! Csak gyere!- Kacsintott rám
- Apád az...- Meredtem a képernyőre, ő is egyből felugrott és odarohant mellém
Hirtelen kikapta a telefont a kezemből és felvette.
- Apa! - Vette fel a telefont idegesen, nem hallottam semmit a másik oldalról csak nyöszörgést
- Én is téged! Azonnal ott vagyunk!- Nyomta ki a telefont.

- Öltözz!- Mondta, mintha utasítás volna. Nem szóltam vissza, öltöztem.
A kórházban, mint kiderült Bart túl van az életveszélyen, és már fel is ébredt. Justin még mindig bent van nála. Nem hiszem el, hogy nem is szereti az apja. Lehet, hogy furcsán mutatja ki, de szereti. De ami a nagyobb baj az, hogy a paparizzik ha erre rájönnek Justint szétszedik. Örülök, hogy befutott, de a magánéletének lőttek. Telefonomat nyomogatva, megakadt a szemem egy különös cikken.

" Justin Bieber leváltotta barátnőjét

Az új feltörekvő énekest, Justin Biebert és a gyönyörű énekesnőt, Selena Gomezt " gyengéd " szálak fűzik össze, mint az a képen is látszik. Mint megtudtuk, Justin és Selena találkozgatnak és már a barátság felső határait feszegetik. 
Julie Horannel szakítottak? Vagy csak szimplán 3-asban szeretik? Bieber minden esetre már most nagyban játszik. De vigyázz kisfiú, könnyen megégetheted magad! "

Lemezszerződés

Sziiasztok! Ez a rész, most sokkal nyugisabb lett mint a többit és még talán rövidebb is... De olvassátok sok szeretettel minden esetre!

Puszi<3

 ~28. Fejezet

- Etess mást!- Üvöltöttem vele

- Te sem vagy más, mint Selena...- Ült le az ágyra és rázta a fejét

- Mit vártál? Hogy a nyakadba ugrok? Ez nem egy film! Ez a való élet!- Üvöltöttem még mindig

Justin felállt és nagyon határozottan felé vette az irányt, kezdtem félni. A kezei félig ökölbe szorulva, a nyakán lévő erek kidudorodva és a szemei vérben forogtak. Sosem láttam még ilyennek, tényleg féltem már tőle. Minél közelebb került hozzám annál inkább hátráltam a fal felé, amikor már a falhoz ért a fejem, összeszorítottam a szemem és összeroskadtam. Féltem. Féltem tőle mérhetetlenül. Megint megvernek, nem tudom, hogy meddig bírom. Rettegek!

Éreztem, ahogy Justin már a lehető legközelebb áll hozzám. Tetőtől talpig remeghetek. Nem mertem felnézni. Éreztem, hogy Justin leguggol hozzám és néz engem. De félek tőle, nem merek ránézni... Az arcomat kezdte el simogatni.

- Te komolyan azt hiszed, hogy bántani akarlak?- Kérdezte kétségbe esetten

Nem mertem rá válaszolni,csak egy picit kikukucskáltam és pont szembe találtam magam Justin könnyeivel. Nem hiszem el amit látok! Justin Drew Bieber könnyezik! Vannak érzései... A könny 99%-ban érzelem és csak 1%-ban víz... De ő most tényleg sír. Miattam. Sír miattam. Miattam sír. Még mindig nem eszméltem fel.

- Te tényleg szeretsz?- Töröltem le a könnyeit

- Igen- Válaszolta már határozottan, nem tudtam rá mit válaszolni, csak megöleltem.

Neki nem volt elég az ölelésem, hátradöntött a földre. Mosolyogva nyitottam ki a szemem, és megpillantottam egy felettem négykézláb helyzetben lévő fiút. Akit először láttam úgy igazán, szerelmesen mosolyogni. A szemei csillogtak, gyönyörű barna szemei. Haja ragyogott a besütő napfénytől. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Ez a csókja már más volt... Szeretet, féltést és örömet éreztem benne, annyira, hogy bele kellett mosolyognom a csókjába. Mintha nem is ezen a bolygón lennék. Ilyen Justin szerelmes csókja. Mintha nem is az igazi Justint csókoltam volna meg, egy teljesen más embert.

Justin hirtelen a pólóm alá nyúlt és kikapcsolta a melltartóm csatját. Hát igen... Visszatért... Reméljük nem örökké.

- Erre még várnod kell!- Bújtam ki a karjai közül és a fürdő felé indultam. Mielőtt beléptem volna a fürdőbe, úgy érzetem, hogy Justinnak még tartoztam valamivel.-

- Ja, és Justin!- Erre ő csak kiskutya szemekkel rám nézett- Én is szeretlek.- Csuktam be mosolyogva a fürdőajtaját magam mögött. Mielőtt becsuktam volna az ajtót, láttam, ahogy Justin egy elégedett mosolyt villant felém, ami tele van szeretettel. Már biztos! Szeretem! 

- Emlékszel még erre?- Nézett rám mosolyogva, és elkezdte énekelni azt a számot amit még edzőtáborban. 

- Persze, hogy emlékszem!- Ugrottam a nyakába, miután befejezte

- Te adtál hozzá, ihletet!

- Tessék?- Néztem rá kigülledt szemekkel

- Igen...- Makogta, kétlem, de ha ő mondja. Úgy csinálok mintha elhinném, ha legyen boldog. Ez a Juss jobb, mint a köcsög, perverz, hímkurva. - Azt mondtad, hogy tehetséges vagyok.- Emelte fel a fejét- Így, elküldtem egy felvételt erről a számról apám egy haverjának, Scooter Braunnak. 

- Mrs. Bieber ismeri Scooter Braunt?- Üvöltöttem teljesen feldobva- Amúgy jó ötlet- Próbáltam javítani az előbbi kirohanásom, de tényleg jó ötlet. Adtam a szájára egy puszit

- Meg Selena Gomezt, meg Palvin Barbit, meg Taio Cruzt, meg Paris Hiltont meg még jó párat.- Mondta tök természetes hangon, de az én szemem felcsillant az én apám, "csak" a világhírű vitorlásokat ismerte.

- És mondott valamit Scooter?- Kérdeztem az ágyon elterülve

- Lemezszerződést ajánlott...- Halkult el a hangja, amit nagyon nem értettem

- És ez miért is baj?- Értetlenkedtem

- Mert New Yorkba kéne költöznöm.- Hajtotta le teljesen a fejét. Nem tudtam rá mit mondani, szeretek itt élni. New York is jó, de BP már a szívemhez nőtt... Minden esetre Bartnak kell erről döntenie.

- Nem baj! Ha ez kell ahhoz, hogy azt csináld amit szeretsz ezt tesszük!- Csókoltam meg

Tényleg

~27. Fejezet 

Még mindig itt fekszem véres fejjel, megerőszakolva totális félelemben. Mi van ha visszajön és megint megerőszakol, vagy megint megver? De az én hibám, ha nem jövök el vele nem történik ez az egész. Félek, félek, leírhatatlanul félek. Minden sötét és rossz. Gondolataimból a leszállás érzése zökkentett ki. Elakartam indulni felöltözni, de nem volt erőm, így a lábaim összecsuklottak és a földre zuhantam.

- Hol van?- Hallottam kintről egy erőteljes üvöltést ami eléggé hasonlított Justinéhoz, de ő nem lehetett, mivel a kórházban fekszik, széttörve. Meg amúgy se jönne el utána, azok után, hogy otthagytam amikor szerelmet vallott nekem.
- Ki?- Üvöltött vissza Krisz
- Julie!- Ki a szar akarna engem megmenteni?
- Neked ahhoz semmi közöd!- A választ vártam, de nem hallottam, helyette csak egy puffanást és Krisz felkiáltását hallottam.
- Julie!- Rontott be valaki a szobába. Ott feküdtem, alul meztelenül, megszégyenítve de mégis örültem megmentőmnek, nem tudtam megszólalni, csak nyögtem egyet remélve, hogy észre vesz, nem tudtam mit tenni, vagy lelő engem is, vagy meghalok, így is úgy is halállal végződött volna a történet. A nyögésemre egyből reagált és felém vette az irányt. Lehajolt mellém, és a hajamat eltűrte, hogy láthassa az arcom, nehezen, de kinyitottam a szemem. Ekkor szembe találtam magam, Justinnal. Feltett az ágyra és elsétált felkacsolni a villanyt.

Amikor megállt ismét az ágy mellett gondosan végigmért, amikor megpillantottam csupasz alsó felemet, nagy és hosszú levegőket kezdett el venni, a keze ökölbe szorult és a gatyájában lévő "szer" nem igen bírt magával. Csak nézett a földre és nagyon látszott rajta, hogy nem bír magával elsétált a szoba másik végébe és a bugyimat hozzám vágta. Gyorsan fel is kaptam, de még mindig látszott rajta, hogy nehezen bír magával.
- Mi a szar az a fejeden?-Fordított hasra
- Az a fasz tette?- Üvöltött
- Igen...- Mondtam azon a hangon, amilyet még kitudtam kényszeríteni a számon
- Szerencse, hogy megdöglött...
- Te megölted?- Csattan volna fel, ah lett volna hozzá energiám
- Nem adtam neki hét puszit, attól halt meg.- Mondta cinikusan, inkább nem is válaszoltam rá

- Mit ne mondjak ez k*rva szép...- Miközben mondta ráült a derekamra és elkezdte leszedegetni a hajtincseket a sebről. Több tincset már úgy kellett a sebből kiszednie, mivel az alvadt vértől beleragadt.
- B*zdmeg! Ez elfog fertőződni!- Állt fel, és hozzám vágta a gatyámat, majd egy "Vedd fel!" vezényszót kaptam, fel is vettem. Csak feküdtem az ágyon, mozogni alig tudtam, így az, hogy elinduljak lehetetlenségnek bizonyult.
- Gyere már!- Indult el kifelé, de ahogy észre vette, hogy nem megyek utána eszébe jutott, hogy mozogni is alig tudok. Szerencsére nem kirugdosott az ajtón, hanem felemelt és kivitt az ölében.

A kórházban kitisztították a sebet és bekötözték.
- Hova viszel?- Kérdeztem Justintól, mert nem a reptér felé ment hanem be a városba
- Egy ideig itt maradunk.
- Mi ketten?
- Igen.
- És nem fogsz megölni?
- Nem hiszem.
Legalább megölni nem akar. Kétlem, hogy emlékszik arra amikor szerelmet vallott nekem. Az nem ő volt, csupán valamit félhalottam makogott.

Beérve a szobánkba körbenéztem és megállapítottam, hogy gyönyörű és nagy! Egyből felmentem a lépcsőn és megkémleltem a felső szintet is, ahol egy franciaágy pihent, legnagyobb örömömre.
- Julie!- Jött fel Justin is, egyből ránéztem ő pedig a franciaágyra, amikor megpillantotta egy perverz mosolyt villantott felém
- Te tudtál erről?- Mutattam a franciaágyra, amire ő csak elmosolyodott
- Én foglaltam a szállást, Cica.
- Cica...- Ráztam a fejem- Valahogyan a másik éned jobban tetszett...
- Erre gondolsz?- Közelebb lépett hozzám, jobb kezével a hajamba túrt, majd levezette az arcomra és a másik kezét is csatlakoztatta hozzá, két keze közt volt az arcom. Csak az ajkaira figyeltem, ő pedig rátapasztotta őket az enyéimre. Két kezemet nyaka köré fontam és mint egy óvodás az egyik lábam felemeltem. Kezeit elkezdte lefelé csúsztatni, csípőmig ment, de ott megállt várt egy kicsit vele, majd a fenekemet kezdte el taperolni. Nem érdekelt, hagytam neki, a csókja teljesen rabul ejtett. Kezeimet a mellkasára támasztottam, ezzel egy kis helyet csinálva köztünk ami miatt elváltunk egymástól. Csak néztünk egymásra és nem tudtunk mit mondani.
- Úgy csókolsz mintha szeretnél...- Hajtottam le a fejem, ezzel úgy nézett ki feldühítettem, mert elkezdett fel-alá rohangálni a szobában, egyszer csak megállt rám nézett és elüvöltötte magát.
- Mert tényleg szeretlek b*zdmeg!- Üvöltötte

ÚJ BLOG!

Sziiasztok:)

Van egy blogom, nemrég került fel az első rész. Teljesen más, mint ez a blogom, már csak ezért is megéri benézni!;)
http://elethalaljatek.blogspot.hu

Prológus:
Rose Windsor a ragyogó Upper East Sideról a koszos chicagoi életbe pottyan, egy áthelyezés miatt. Az új iskolájában járja végzős évet, miközben folytonos konfliktusokban lesz része Justin és haverjai valamint Julien és alattvalói Alexis és Georgina részéről. Adele segíteni fogja útján, de a legsötétebb percekben ő is szem elől vesztheti. Hiába Adele anyai gondoskodása a női kíváncsiság néha mindennél erősebb...

Remélem innét is kedvet kaptatok és benéztek oda is!:)
Puszi<3

Feladom

Hy!<3 Megpróbáltam a blognak még egy esélyt adni, hátha... Az egyetlen ok amiért nem töröltem az az, hogy a nézettség rengeteget nőtt és lettek + feliratkozóim is. De szörnyen szomorú voltam azért, mert sokat dolgoztam rajta, de még egy kommentet sem kaptam...:/
De remélem, hogy ehhez lesznek még komik, feliratkozók és, hogy a nézettség továbbra is nőni fog. A blog durvulni fog és Justin is vele együtt, legalábbis így tervezem. OLDALT találtok egy ezzel kapcsolatos szavazást, kérlek titeket, hogy adjatok nekem arról jelet, hogy mit szóltok ehhez, vagyis SZAVAZZATOK!!
Tudtok nekem üzit is írni, szeretettel várom azokat is!:)
Ebben a részben lettek +18-as részek is.
Puszi!<3

~26.Fejezet

 Már a repülőn ülünk Thaiföld felé tartva. Azóta sem tudom, hogy tényleg apa hívott e... Amikor megláttam a képernyőn a hívóképét és a "Daddy <3" feliratot, sokkot kaptam...

Imádom ezt a képet, 4 éves voltam amikor apával elmentem egy tárgyalására és utána készült... A képen merengve ismét előjöttek a könnyeim, csak úgy mint amikor egyikünk sem merte felvenni a telefont. Féltem, féltem. Krisz azóta sokkal kedvesebb, de még mindig nem tudom, hogy mi is ő igazából.Talán ember, talán valamiféle ragadozó, vagy esetleg démon? Végül is, ő Krisz akármi lehet. 

Az előbb említett személy, hirtelen felállt és leült velem szembe.

- Minden okés?- Fogta meg a kezem

- Persze.- Rántottam ki a kezemet szorításából

- Hééé!- Üvöltött rám- Ez az én gépem! Itt én parancsolok!- Üvöltött. Végül is annyiban igaza volt, hogy tényleg az ő magángépe, de akkor is, ne fogdossa a kezem, mondjuk addig jó ameddig csak azt fogdossa, de a legjobb ha semmit se fogdos.

- Nekem te nem parancsolsz.- Jelentettem ki, majd beakartam tenni a fülhallgatót a fülembe, de ez a vadállat kitépte a kezemből és eldobta a telefonommal együtt.

- Majd meglátjuk!- Üvöltött a képembe és a hajamnál fogba beráncigált egy szobába.

- Ne aggódj, nem bántalak. Csak megtudod, hogy én vagyok a főnök!- Emelte fel a hangját, amikor már sikítottam. Hozzávágott valamiféle falhoz, vagy inkább ágy, mindegy is, valamihez hozzá vágott... A fejem elkezdett szörnyen lüktetni, és nagy melegséget éreztem hátul. 
Egyből beugrott, eljátszom, hogy elvesztettem az eszméletem, hátha akkor kedves lesz. Krisz felemelt  és az ágyra tett. Kezdtem elhinni, hogy bevált a tervem, de ekkor szörnyen nagy zsibbadást érzetem az arcomon, ez a persona pofon vágott.
- Ne játssz! Mert te jársz rosszul!- Kezdte el simogatni az arcomat. Nem mertem már ellenállni neki, így hagytam, hogy simogasson. Akármennyire is szenvedtem. De már tőle is féltem, a fejem vérzik az arcom zsibbad és itt ordít velem egy féreg. Végül is... Tényleg... Teljesen normális... Minden napos esemény... Nem is értem, hogy mit parázok...

- Az enyém leszel, ismét!- Súgta fülembe, majd elkezdte puszilgatni és szívni a nyakam. Az övé leszek? Hol él ez? Soha az életben nem akarok még egyszer vele lenni! Annál borzalmasabb időszak nem is volt amikor ezzel a féreggel jártam... Akkor még attól nem rettegtem, hogy megver. Most már igen...
Nem is húzta sokáig az időt, egyből elkezdett visszavenni magának... Rettegtem, hogy megint megüt ha ellenállok. 

-Látom már kezded megtanulni a leckét. Akkor egy kis ismétlés!- Üvöltötte. Letépte rólam a nadrágomat és elkezdte simogatni a combom belső felét. Én csak összeszorítottam a szememet és vártam a csodát, de nem jött. Sírhatnékom támadt, de nem mertem elengedni a könnyeim, mert féltem attól, hogy megint pofon vág. Így inkább tűrtem a fájdalmat, a szenvedést, a félelmet. Csak a bugyim volt rajtam, de azt is "célba vette". Megragadta az anyagot és pont amikor azt is tépte volna le, megzavarta a telefonom csengőhangja. Erre felemeltem a fejem, ami még jobban megzavarta,a  telefon felé indult, úgy látszik, hogy ebbe a szobába dobta a készülékem. 

A telefonommal együtt az ágyhoz sétált és fapofával a képembe dobta. Amikor felemeltem a telefont megláttam a "Daddy <3" feliratot. Nem hiszem el! Valaki már tényleg szórakozik! Ezúttal teljesen bátorsággal vettem fel a telefont, amiből nem várt hang szivárgott ki:
- J-Julie se-segíts!- Hallottunk egy nyöszörgő hangot a vonal másik végéről
-Apa! Apa! Te vagy az? Apa!- Üvöltöttem a telefonba. Rettegtem és egyben örültem. Vártam a választ, de csak nyöszörgést kaptam. 
- B*zdmeg! Valaki szórakozik!- Nyomta ki a telefont és vágta a földhöz. Azért k*rva jó, hogy ez egy ekkora paraszt.
- Te idióta! Apám él!- Üvöltöttem teljes torkomból
- Dehogy él! Meghalt! Kaput! Off! Vége! Fogd már fel, te ribanc!- Üvöltött
- Nem halt meg! Él!- Üvöltöttem
- Inkább befejezem a dolgom...- Üvöltött Krisz és pofon vágott

Letépte a bugyimat és minden nélkül belém hajolt. Szörnyen hirtelen elkezdett mozogni, nagyokat lökött rajtam, de mérete még mindig nem nőtt meg... Egyre gyorsabb és gyorsabb lett a tempója és szörnyen erős. Nyögni nem tudtam, csak sírni. Éreztem, hogy már nem bírja sokáig és az utolsó lökéseket végzi így felsóhajtottam, ami kár volt, mert ez csak jobban beindította, erősebb, nagyobb és gyorsabb lökéseket csinált. 

Már kezdtem feladni amikor végre kijött belőlem. Felállt és mintha mi sem történ volna, kisétált. Ott feküdtem véres fejjel, könnyes szemekkel, megerőszakolva. Minden összedőlt. Vége. Ennél csak a halál a jobb. Feladom.