Baracdi, Bombay, Jack Daniel's

~ 16. Fejezet

*Haza felé az autóban

Ültünk mind a ketten szótlanul, nem néztünk egymásra Justin a szokásosabbnál nyugodtabban vezetett, lehet, hogy ő is csak gondolkozott és nem tudta, hogy mit tegyen. Út közben felmerült bennem egy kérdés.

- Mi lesz velünk?

- Nem tudom...- Motyogta

- Nem tudod?- Kérdeztem feszültem, mire ő csak elkezdte markolászni a kormányt és egyre gyorsabban mentünk

- Mond ki!- Néztem rá határozottam

- Mit?- Kérdezte monoton hangon

- Azt!

- Nem.- Motyogta alig érthetően, de egyértelmű volt, hogy nem azt mondta amit hallani akartam

- Tegyél ki, MOST!!- Üvöltöttem vele
- Mi? Hülye vagy?- Kérdezte lekezelő hangon
- Igen! Hülye vagyok, mert azt hittem, hogy kifogod mondani! Azt hittem, hogy jelentek neked valamit! De egyet jól véss az eszedbe! Sosem fogsz velem lefeküdni! Soha! Utállak és undorodom tőled! Most tegyél ki!- Üvöltöttem
- Nyugodj már meg!- Üvöltött
- Nem! Tegyél ki!- Üvöltöttem vissza. Hirtelen lefékezett, majd megállt
- Utállak!- Szálltam ki a kocsiból, majd minden erőmmel beb*sztam a kocsi ajtót. Nem voltam már messze a házunktól, ami már csak az enyém, sajnos. Elindultam, miután ez a balfasz elhúzott mellettem. Dühöm vitte a lábamat, ezért feltűnően gyorsan hazaértem. Nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam. Könnyes vérben forgó szemekkel "sétáltam". Amikor hazaértem levetődtem a kanapéra és sírógörcsben törtem ki. Nem érdekelt semmi sem. Bementem a konyhába és elkészítettem magamnak pár dolgot. Úgy gondoltam, hogy attól majd jobb lesz minden.

Mindegyikből kikaptam egyet, majd elkezdtem turkálni az egyik fiókban. Meg is találtam, amit akartam...

Felvittem mindet a szobámba, majd leestem a földre. Megbontottam a Bombayt, a Jack Danielst és a Bacardit is. Összevissza itten mind a három, majd kibontottam egy adagot és két pirulát lenyeltem egy kis Bacardi társaságában Jack Daniel'ssel pedig leöblítettem. Hullottak a könnyeim, a szívem majd széthasad és úgy éreztem, hogy most ezek a legjobb barátaim.
- Imádlak titeket!- Visítottam és röhögtem
- Nem-nem...- Estem össze a földön. Tudtam, hogy mit akartam, legalábbis azt hittem felhívtam egy embert akivel nagyon rég beszéltem utoljára.
- Krisz te vagy az?- Kérdeztem és próbáltam tettetni, hogy nem ittam semmit sem
- Igen én vagyok, Julie te vagy?- Kérdezte meglepő hangon
- Nem én egy fa vagyok! Idióta! Gyere értem, szeretnék mutatni valamit!- Kuncogtam, majd kinyomtam a telefont. Felkaptam az egyik ruhát amit Justin vett nekem, tudtam, hogy abban kell ezt most megtennem! Rohadjon meg az a szemét! Üvöltöttem magamban. Amikor kinéztem láttam, hogy egy limó állt meg, szóval ideért. Lefutottam és kinyitottam az ajtót. Egyszer csak belépett ő.
- Na Julieka mond, mit szeretnél?- Kérdezte sejtelmes hangon. Nem válaszoltam csak bekötöttem a szemét és felvezettem a szobámnak. Leültettem az ágyamra, lekapcsoltam a villanyt már csak a gyertyák égtek. Mögé lopództam leszedtem a szemtakarót és befogtam a két kezemmel a szemét és elkezdtem csókolgatni a nyakát. Egy szét mozdulattal az egyik lábammal bekulcsoltam a derekát és előre "repültem". Ott ültem az exemmel szemben és úgy éreztem, hogy meg kell tennem, de féltem. Féltem valamitől. Lesz*rva a félelmemet, felkaptam a Bacardis üveget a földről a leöntöttem fele magam.
- Nyald le!
- Te kérted!- Fordított a helyzetünkön és kifektetett az ágyon majd elkezdte rólam lenyalni az alkoholt.

*Justin szemszöge

Mióta kiviharzott Julie a kocsimból azt sem tudom hol áll a fejem. Most épp egy sztriptíz bárban vagyok Fredoval. A hölgyek csak csókolgatnak, imádom ezt!
- Justin!- Üvöltött Fredo
- Mi van?- Kérdeztem lekezelően
- Beszélhetnénk esetleg?- Förmedt rám felháborodottan
- Hölgyeim, megbocsátanának?- Kérdeztem úriember hangon- Na mond mi a fasz van!
- Te normális vagy? Julie azt sem tudja, hogy mit csinál!
- Ő kérte, hogy rakjam ki.
- Ő kérte? Te normális vagy? Az anyja halott! Az apja, most halt meg! Apád nevén van, te seggfej!
- És? Anyám halott. Apám utál.
- Chhhhhh! Ezt nem hiszem el!- Al felpattant és elrohant. Elmentem fizetnem majd a kocsimhoz mentem. Beültem és közöltem a sofőrrel a címet.
- Vigyen Julie Horanhez!

Belehalnék

Sziiasztok! Most nem készültem kis bevezetővel, csak annyit mondanék, hogy: Olvassátok szeretettel! Komizzatok!<3

~15. Fejezet

*Julie szemszöge

Csak feküdt ott mellettem, fogta a kezem és lesett bele a vakvilágba. Úgy néz ki, hogy az apja a gyenge pontja, de akkor mi lehet Selena?
- Justin! Kérdezhetek valamit?
- Már megtetted...- Vágta rá taplóan
- Selena Gomez...- Amikor ezt kimondta ránéztem Justinra, folytatni akartam de félbe vágott
- Ki ne mond ezt a nevet!- Mondta idegesen
- Miért?- Néztem rá kérdően
- Ribanc...- Ennyit mondott rá. Tudtam, hogy mi baja van ezért inkább nem is faggattam. Szóval akkor Selena, az apja és az anyja a gyenge pontjai... Nem csodálom ilyen dolgok után, hogy ekkora tapló...
- Julie!- Rám nézett, majd elmosolyodott -Gyere ide!- Hívott magához, odafeküdtem mellé, a kezei amik eddig a feje alatt voltak, a felsőtestemet kezdték el simogatni. Felém fordult, majd az egyik kezével a nyakamat ölelte, a másikkal pedig a derekamat amivel közel húzott magához. Felé fordultam az egyik kezemet megtámasztottam a mellkasán, a másikat pedig rátettem a nyakamat ölelő kezére.Így feküdtünk egymással szemben egy rideg sziklán, a környezet gyönyörű volt, de a figyelmemet elvonta Justin. Szörnyen jól nézett ki, nagy barna szemeivel engem nézett és úgy éreztem, hogy a mennyben vagyok. Elmerültem a szemeiben, túlságosan is. Ott merengtem és azon filóztam, hogy ezt most apunak köszönhetem? Ha talán apa nem bíz rá az apjára, most Juss nem lenne itt mellettem? De olyan kedves mostanában, nem értem ezt srácot, nagyon nem... De egyet tudok, hogy szeretem!!
- Részvétem! Szörnyen erős vagy!- Nézett rám büszkén
- Köszönöm! Miért is vagyok erős?- Értetlenkedtem
- Most is itt beszélgetünk apudról, anyudról neked pedig egyetlen könnycsepp sem hagyja el az arcodat. Ne haragudj, hogy úgy bedühödtem Selena, anyu meg apu miatt! Lehet, hogy majd kérek tőled órákat-Kacsintott. Nem akartam elhinni!!!! A nagy Justin Bieber bocsánatot kért tőlem!!
- Öhmmmm... Hát miután anyu elvesztését már volt időm feldolgozni és megtanultam utána egy s mást, apunál már könnyebb de most is nagyon fáj!- Gördült le egy könnycsepp az arcomon amit letörölt
- Van egy ötletem, hogy vidítsalak fel!- Ugrott fel
- Mi?- Tápászkodtam fel mellé
- Elviszlek vásárolni!- Mosolygott
- Komolyan végig akarod azt ülni?- Néztem rá meglepetten
- Ne aggódj majd elszórakoztatom magam!- Jött hozzám közelebb, megfogta kezem majd adott egy puszit a dekoltásomra, öhhhhmmm oks... Tényeleg oda kell, végül is...

*Plázában*

- Na hova szeretnél menni?
- Oda!- Mutattam rá a kedvenc boltomra
- Okéés, de a nap végén én választok!- Kacsintott, majd bementünk a boltba

Mindent felpróbáltam amit tetszett, de Juss is kommentálta őket, sőt volt amit fel is vett. Ezek tetszettek neki a legjobban rajtam:

Végül ezekkel el is indultam pénztár felé, de útközben Justin kikapta őket a kezemből és sietősen elment velük, én meg rohantam utána, de amikor utolértem már épp a ruháimat fizette.

- Justin nem kellett volna van nálam pénz!- Mondtam neki miközben sétáltunk kifelé

- CSEND! Azt mondtam, hogy elhozlak vásárolni, vagyis én fizetek.- Mondta teljes hidegvérrel

- Viszont most én jövök!- Villantott egy kaján vigyort - Abba!- Én rámutatott egy fehérnemű boltra

- Jójó, de te próbálsz, nem én!- Vigyorogtam rá

- Azt te csak hiszed! Az alku az alku Cicus!-Végül is igaza van, csak nem halok bele...

Beérve választott(unk) pár darabot és elmentem felpróbálni őket, már nagyon láttam rajta, hogy izgul így ki is mentem az első szetteben:

Ezt közösen választottuk

Ezt én választottam, mivel szörnyen tetszett.

Ezt Justin választotta. Direkt ezt hagytam a végére. Amikor ebben kimentem a fülkéből Justin felállt, odasétált hozzám és elkezdte simogatni az arcomat. Egy hirtelen mozdulattal pedig megcsókolt, egyik kezemmel a hajamba túrt a másikkal pedig a derekamat ölelte, ami időközben lecsúszott... Én a nyakát öleltem, egyszer csak elkezdett betólni a fülkébe, egyre szenvedélyesen kezdett el csókolni, a hajamat már szinte tépte, a fenekemet pedig markolászta. Én egyre vadabbul kezdtem el csókolni, majd a medencéjére csúsztattam a az egyik kezem a másikkal pedig a haját túrtam. Egy ideje már ezt csináltunk mikor Justin bedurvult, teljes erőből kezdett el csókolni, neki nyomott a falnak, majd szép lassan a combomtól felfelé kezdte húzni a kezeit a mellemig. Ott hirtelen megállt és nekem nyomta igen csak termetes büszkeségét, ami már eléggé megvolt keményedve, ezzel jelezve, hogy már nem bírja. Így elváltunk egymástól.
- Ha nem az én barátnőm lennél, belehalnék!- Suttogta  fülembe, sejtelmes hangon.

Egy nap Justinnal

Sziiasztok! Most egy extra hosszú részt hoztam! Remélem tetszeni fog és megdobtok pár komival!:) De mielőtt elkezdenétek olvasni, szeretnék pár dolgok veletek is megosztani, amiknek én szörnyen örültem!:D
1., Már 3 követőm van!<3
2., Lassan elérjük 4000. megtekintést!:)
3., Külföldön is több helyen olvassák a blogom!:DD<3

Magyarország	2702
Románia	85
Ausztria	66
Németország	62
Egyesült Államok	44
Szlovákia	22
Hollandia	16
Szerbia	9
Oroszországi Föderáció	6
Ukrajna	5

~14.Fejezet

*Justin szemszöge

Végre ideértem Julieékhoz. Minden tárva nyitva, belülről pedig csak nyöszörgés hallatszik, remélem nem tett kárt magában!
- Julie!- rontottam be, amikor észrevettem, hogy a földön fekszik, és zokog.
- Julie! Had segítsek!- Üvöltöttem, majd megpróbáltam felemelni
- Hagyj meghalni!- Próbálta üvölteni, de a sírástól a hangja elcsuklott és ismét a földhöz vágódott
- Te hülye vagy? Most azonnal fejezd ezt be! B*szki, had segítsek már!- Üvöltöttem vele, mire feladta az erőlködést. Felemeltem majd az ölemben felvittem, a szobájába, ott lefektettem az ágyra, ő csak szenvedett. Nem tudtam vele mit csinálni, így lefutottam és bezártam addig mindent. Mire visszaértem ő már aludt. Itt nem hagyhattam ilyen állapotban, senkije sincs így rábízni sem tudom senkire sem. Nincs más választásom, maradnom kell! Nem is törtem magam, boxerre vetkőztem, majd befeküdtem mellé. Aludni nem tudtam, így még nyomkodtam a telómat kicsit. Egyszer csak éreztem magamon valamit, gondoltam megnézem mi az. Hogy nem is gondoltam! Kicsi Julie. Hát ennek reggel nem fog örülni, de most úgy sincsen pattogós állapotban. Még nyomkodtam egy kicsit a  telefonomat, majd én is aludtam. Julie még mindig a mellkasomon feküdt, az arca nyugodtan tűnt, így csak megöleltem és hagytam, had érezze magát biztonságban.


*Másnap reggel*

*Julie szemszöge

Justin mellkasán ébredtem, de nem érdekelt, emlékeztem a tegnapi telefon hívásra arra, hogy ő cipelt fel ide és, hogy én bújtam hozzá. A tegnapot még mindig nem tudom elhinni, apa halott. Apa halott. Apa halott. Apa. Apa. Apa.
-Apa!- Üvöltöttem, majd ismét zokogásban törtem ki
- Nyugalom!- Suttogta Justin, majd közelebb húzott magához. Csupasz mellkasán feküdtem, és azt áztattam. Szorosan ölelte a derekamat egyik kezével, a másikkal pedig arcomat simogatta. Így közel tartva magához. Én csak sírtam, sírtam és sírtam.
- Van egy jó ötletem!- Nézett rám kajánul
- Mi?- Szipogtam. Nem mondott semmit, lepillantott a számra, majd máris csókolóztunk. Folyton ezt csinálja... Megpróbálja azt éreztetni velem, hogy szeret, de valamit nagyon jól csinál, hiszen én egyre jobban beleesek, minden egyes csókunk után. Wááááááá! Szörnyen jól csókol! Imádom ezt a fiút! Olyan gyengéden csókol, mellette biztonságban érzem magam! Elváltam tőle, majd ráültem, a csípőjére. Meztelen felsőtestével néztem szemben, a látványtól beleharaptam az ajkamba.
- Ne játssz velem, mert nem lesz jó vége!- Mosolygott rám sunyin, és éreztem, hogy büszkeségével nem igen bír. Élveztem, ahogy szenved.
- Most félnem kéne?- Néztem rá kérdően, de a választ már meg sem vártam. Kezeimmel elkezdtem simogatni szépen kidolgozott felsőtestét, a nyelvem segítségével pedig a nyakát kényeztettem. Láttam rajta, hogy élvezi, de már nagyon szenved. Ez még jobban csak beindított. Már haraptam a nyakát testét pedig egyre erősebben simogattam. A keze kicsit elkalandozott, a fenekemre helyezte tenyereit. Majd egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön, én voltam alul ő pedig felettem vigyorgott.
- Én szóltam!- Mosolygott, majd vadul elkezdett csókolni. Gondoltam felizgatom egy kicsit. A büszkeségéhez nyúltam, majd elkezdtem simogatni. Éreztem, hogy ez csak ösztönzést ad neki, így gondoltam becsapom. Elváltam tőle, lefelé kezdtem el haladni. Amikor büszkeségéhez értem, ráleheltem, majd megpusziltam, éreztem, hogy a számtól erősen megkeményedett a méret. Kibújtam alóla, majd elindultam fürdő felé.
- Azért ne hidd, hogy ilyen könnyen megkaphatsz!- Mondtam neki kicsit zavarodottan. Bent a fürdőben, szembe néztem anya képével, majd apáéval. Most mennyire nem lennének rám büszkék. Nem is tudom, hogy mit csinálok! Megint sírásban törtem ki. Mind a ketten halottak én meg ilyeneket művelek itt? Hogy lehet két ilyen csodálatos embernek ilyen szutyok lányuk?
- Mi a baj?- Rontott be Justin
- A-anyaaa... A-apa! Ne-e haragudjato-ok!
- Nem a te hibád! Nekem nem kellett volna! Ne aggódj! Ők büszkék rád! Te voltál az első akit ellenállt! Neked köszönhetően nem történt semmi! Légy büszke magadra! Ők is azok lennének!- Mondta Justin
- Honnét tudod, hogy mi történt?- Kérdeztem, hiszen teljesen úgy beszélt, mint aki mindent tudna.
- Ez bonyolult...- Rázta meg a fejét
- Van időnk kibogózni!- Néztem rá kérlelően
- Később... Szépség hova szeretnél ma menni?- Nézett rám aranyosan
- Nem tudom... Nekem mind1.- Mondtam érdektelenül
- Akkor elmegyünk sétálni! Készülj el, kint megvárlak!- Adott egy puszit a homlokamra, majd kiment. Most meg olyan aranyos volt, mint egy apa... Olyan furcsa ez a fiú, de nagyon jó ember.

Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd egy szál törölközőben amit Juss nem igen méltányolt átfutottam a gardróbba felöltözni. Azt mondta, hogy sétálni megyünk, így emellett döntöttem:

Mikor sétáltam ki, Justin egy képet nézegetett.
- Anyukád? Tartotta felém a képet:

- Igen...- Néztem a képre büszkén, de elszomorított
- Gyönyörű!- Nézte csodálkozva
- Köszönjük!- Mondtam
- Akkor indulhatunk hercegnő?- Nézett rám mosolyogva, én csak bólintottam egyet, visszatette anya képét és indultunk le a kocsihoz. Amikor beértem a garázsba szembe néztem egy gyönyörű szép Audival:

- Ezt rád merik bízni?-Ingázott a tekintetem Justin és az autó közt
- Úgy néz ki!- Kacsintott, majd beült. Beültem én is és indultunk

-Itt vagyunk!- Nézett rám Justin. Én csak értetlen fejet vágtam, hiszen a semmi közepén egy erdőben vagyunk!
-Gyere már!- Kiabált Justin, kiszálltam a kocsiból és Justin után indultam. Már sétáltunk egymás mellett egy jó ideje, amikor megfogta kezem és elkezdett húzni maga után, egy sziklánál megállt és rám nézett.
- Figyelj!- Megfogta derekam és feltett a sziklára, utánam ő mászott fel, felmásztunk a sziklák legtetejére.
- Ideakartál hozni?- Néztem rá aranyosan
- Igen. Én mindig idejövök ha valami bajom van.- Fogta meg ismét a kezem, így ültünk kézen fogva, lestünk bele a semmibe
- Honnét tudod, hogy apa halott?- Kérdeztem nagy nehezen
- Apám az egyik túl élője a balesetnek. Ahogy megtudta, hogy a rendőrök szóltak neked az esetről, felhívott engem, hogy nézzek rád. És elmesélte az egészet ameddig odaértem.- Mondta nyugodtan, majd egy cigit vett elő a zsebéből, amit használatba vett. Én csak ott ültem és nem tudtam megmozdulni. Az apja túl élte azt amit az enyém nem...
- Szerencséd van!- Néztem rá könnyes szemekkel
- Ha meghalt volna sem változott volna semmi! Apám utál, csak azért hívott fel, mert apád jó barátja volt. Azért vett téged a nevére, hogy tudjon rád vigyázni. Apám megígérte apádnak, hogy örökké melletted lesz, ha piszkos ügybe keveredsz nem hagy ott megdögleni, hanem kiszed belőle.
- Mi? Apád nevén vagyok? Apád utál téged? Miért utálna? Egyáltalán ki az apád? Még soha életemben nem láttam, nem is találkoztam vele!- Értetlenkedtem
- Igen, apám nevén vagy. Apám nem túl feltűnő ember, de nagyon befolyásos. Távolról vigyáz rád, hiszen a te apud nem akart volna feketeségbe mártani a kezét, ha te is azt tetted volna. Apád nagyon okos ember volt. Érezte, hogy történni fog valami, így megbeszélte ezt apámmal. Ha apád nem lett volna ilyen előre látó te most árvaházban lennél. És igen, apám utál. Megöltem anyámat. Azóta utál, én számára csak egy óriási hiba vagyok. Úgy gondolja, ha pénzt ad nekem attól jobb apa és én elfelejtem, hogy ő utál.
- Okééééééééés. Magamat értem. Asszem... De miért ölted meg anyukádat?
- A születésemkor meghalt. Túl erős voltam, ő meg túl gyenge, és végül én maradtam életben.
- Érteeem. De ezért nem te vagy a hibás!- Szorítottam meg a kezét
- De.- Ennyivel le is zárta ezt a témát, majd elterült a kövön

 Remélem tetszett ez az extra hosszú. Ez most kicsit nyugisabb lett, mint az ezelőttiek:)
Komizzatok! Puszi<3

A tragédia

Sziiasztok!<3 Ez a 18. Bejegyzésem és a legjobb is egyben, szerintem. Rengeteget gondolkoztam, hogy- hogy írjam meg ezt a részt. Megpróbáltam magamból a maximumot kihozni. Remélem tetszeni fog!:))

~13.Fejezet

*Egy héttel később*

*Julie szemszöge

Itthon vagyok már, tegnap előtt, pénteken lett vége az edzőtábornak. Azok a napok amiket nem a kórházban töltöttem egyszerűen fantasztikusak voltak. De ez egy edzőtábor lényege! Halálra edzed magad, szét bulizod a fejed, és néha meg akarsz halni. Apu még nincs itthon, szerda este jönnek haza, alig várom már! Evy itt van velem, a nyár megártott neki, hülyébb lett mint volt. Épp filmet néztük amikor ez a bolond felugrott:
- Menjünk el vásárolni!- Mosolygott
- Most? Ezt nézzük még meeeeeeeeeg!- Nyavalyogtam
- Na gyere mááár!- Rángatott
- Jó-jó megyek már!- Mosolyogtam

Első utunk a Plázába vezetett, egyből ki is szúrtunk magunkat jó pár cuccut. Szokás szerint visítozva próbálgattunk, és rohangáltunk át egymáshoz.
Végül ezeket vettem:

Evy pedig ezeket:

Hát igen laza 3 óra végeztünk is, majd beültünk egyet kávézni, na és pletykálni. Főleg Justinról volt szó, és a kurvákról akiket megdugott. Nem tudom, hogy most mit is érzek iránta, szeretem is meg nem is.

- Nem tudod, hogy Justin miért nem szeret senkit sem igazán?- Érdeklődtem, gondoltam mivel régen Fredo járt Evelyn így ezt elmondta neki, de szerencsére ugyan úgy jóba vannak, mintha soha ne lett volna köztük több

- Hát Fredo azt mesélte még anno, hogy Justinnak volt egy barátnője, Justin 14 a lány pedig 16 éves volt, 2 évig voltak együtt, imádták egymást, meg minden. De a lány híres lett, és közölte Justinnal, hogy nem lehet együtt egy senkivel, mert ő már egy híres ember és nem állhat le mindenkivel. Justin utána összetört, majd eltűnt és amikor előkerült már ilyen volt. A régi törékeny Justin többé már nem létezett, ehelyett jött egy bunkó, aki mindenkivel lefekszik. Nagyjából ennyi.

- Jézusom! Komolyan sajnálom Jusst! De ki volt ez a görény?- Evy nem válaszolt csak elém torta  telefonját amin egy kép volt: 

Csak ültem ott mint egy fadarab. Nem tudtam elhinni Selena, Selena Gomez! 

- De-de ez Selena Gomez!- Néztem meredten a telóra

- Igen ez ő, Selena Gomez.

- Ez de durva!- Adtam vissza telefont, majd indulunk is haza

- Szia Életke!- Köszönt el tőlem Evy

- Szia Babuka!- Viszonoztam a bolondozást, majd kipattantam a kocsiból és integettem Evyenek, már sötétedett. Miközben sétáltam be megcsörrent a telefonom, nem ismertem a számot ami hívott, de felvettem:

- Haló! Julie Horan!

- Jó napot! Németh Tamás vagyok, a rendőrségről.

- Üdvözlöm! 

- Sajnálattal közöljük, de ma reggel az édesapját halottnak nyilvánították.

- Te-Tessék?- Dadogtam, nem értettem az egészet apu halott? Az kizárt!!

- Az édesapja egy vihar közepette épp az Adrián vitorlázott. A vihar pedig maga alá temette a hajót, amin 9 ember tartózkodott, az Olasz Vízi Rendőrség nem rég telefonált, hogy magyarok tartózkodtak a hajón, aminek a legénysége egy részét tegnap hajnalban találták meg. 2 ember élte túl, ők azonosították be a holttesteket, és adták meg nekünk is a rokonok elérhetőségeit. Az ő kérésük volt, hogy ne kerüljön be egyenlőre sehova, így csak a hozzátartozókat értesítjük. 5 holttest találtak az édesapjáéval együtt. A maradék két ember még keresik.

- Rendben van! Köszönöm!- Mondtam, de a torkomon a szavak nehezen jöttek ki, a könnyeimmel közködve nyomtam ki a telefont. Kinyomtam. A fejembe sorra játszódtak le a dolgok. Apám halott!

-Neee!- Üvöltöttem és a földre zuhantam nem törődve azzal, hogy az egész ház tárva nyitva. Nincs már miért élnem! Először anyu rákban, most meg apu vitorlázás közben, vége! Nincs már senkim!
-Senkim!- Üvöltöttem ismét, a könnyeimet még jobban megengedve. Amit mondott a rendőr, anyu temetése, hogy már nincs senki és minden már egyszerre játszódtak le a fejemben, amitől még jobban elgyengültem. Ott fetrengtem a földön záporozó könnyeimmel, és a fájdalmaimmal társaságban.

Szeretem!

Gooooooooooood Morning Eletkeek<3 nem keszultem semmi beszeddel. Annyi, hogy 120+- os megtekintes volt az ezelotti reszen, aminek szornyen orultem! Bocsi, az ekezetek miatt csak iPadrol irtam ezt a reszt! Jo olvasat!<3

~12. Fejezet

*Julie szemszoge

Nem tudtam ra mit mondani, hiszen tenyleg akartam. Ahogy megcsokolt, olyan kellemes erzes toltott el, ami meg soha, volt a csokjaban valami nem is tudom, valami kulonleges. Talan szerelem? Talan utalat? Baratsag extrakkal? Nem tudom, csak bambultam ki a fejembol es gondolkodtam. Gondolat menetemet ajto nyitodas zavarta meg. Jussal egyszerre odakaptuk a fejunket, es vajon ki allt ott? Adam. Mar el is felejtettem, hogy mit mondott...

- Na en mar tenyleg megyek!- Mondta Justin, odahajolt hozzam ugy, hogy csak en halljam amit mond- Kesobb folytatjuk!- Kacsintott, majd le is lepett.

Semmi kedvem sem volt Adamhoz, egyedul akartam lenni, es o minnel tobbet beszelt annval inkabb.

Csak azon a csokon jart az eszem, es a mondaton: " Kesobb meg folytatjuk!". Ezt meg, hogy a rakba erthette? Ahhjjjj... Mekkora egy idiota vagyok! Hogy voltam kepes ilyenre? Ameddig en magamat szekiroztam, Adam valami hulyeseget magyarazott... 

 - Adam, ne haragudj, de most szeretnek egyvkicsit egyedul lenni!- O csak bolintott egyet es lelepett. Vegre egyedul maradtam a gondolataimmal. 

*Justin szemszoge

Tudtam, hogy akarja! Latszott a szemeben, mint mindegyiknek. Ma este mar biztos kiengedik, es akkor vegre beirhatom a Julie nevet is, az "Egy ejszakas kalandok" koze. O is csak egy ujabb kurva lesz, sokaig ellenallt, de tudtam, higy mm fogja birni. Pedig o olyan mas... Szep, tehetseges, kitarto, eros, de megis betudtam csapni. Vagy megsem csaptam be? Vele olyan mas minden... Mitha belelatna a fejembe, nem tehetem ezt vele... Gondolat menetemet apam zavarta meg.

- Justin! Tedd mar hasznossa magad es vegre segits!- Edes Istenem, hogy ez engem sosem bir beken hagyni, iderangott es meg ugraltat is... Ahhh, hagyjuk is...

*Evelyn szemszoge

Nem reg kaptam az Smst miszerint, Julie korhazban van, mar uton vagyok de szornyen nagy dugo van!

Vegre ideertem, utanam egyenesen legjobb baratnomhoz vezetett.

- Julie mi a szart csinaltal?- rontottam be hozza

- Nem tudom, mire gondolsz!- probalt haritani, de tudta mirol beszelek

- Ugyan mar! Tudom, hogy kerultel korhazba, de en Justinos ugyre celzom!- Tamadtam le

- Jojo, nyugi elmondom!- en csak bolintottam egyett- Na szoval... Mennyit tudsz?

- Hogy csokoloztatok, es teljesen kez vagy emiatt...

- Hat, igazabol nem tudom, hogy mi van most nem tudom eldontni, hogy szeretem e... Ugy bucsuzott el, hogy " Kesobb meg folytatjuk!". Teljesen osszevagyok zavarodva... Nem tudom, hogy szeret e vagy csak megakar dugni. Nem tudom, hogy en szeretem e vagy sem... Annyi minden van bennem- magyarazta

- Mond ki!- neztem ra parancsoloan, hiszen tudtam, hogy mire gondol de akartam, hogy ki mondja

- Szeretem Justin Biebert!

Remelem tetszett!! Komizzatok!:)<3

Pusziiii:*

" Tudtam, hogy akarod! "

Sziiasztok<3 Itt a 11. rész, remélem tetszeni fog és megdobtok pár komival!:) Ez egy kicsit rövidebb lett mint a többi, de annál izgibb, szerintem! Jó olvasását!<3

11.Fejezet

Justin miután berontott, Ádámra meresztette a tekintetét, csak bámult rá, nagy kikerekedő szemekkel, mintha fenyegetné. Majd miután Ádám is ugyan így elkezdet vele "kommunikálni", az ajtó felé húzta a szemeit. Ádám felállt és odajött hozzám.
-Jul, el kell mennem még pár betegemhez, majd jövök!- adott egy puszit az arcomra, amit Justin egy szemforgatással reagált le

- Na látod! Én mondtam, hogy beszélni fogunk!- Dobta le magát Justin, a mellettem lévő székre. Megráztam a fejem, majd elkezdtem forgatni a szemeim, amik egyszer csak hirtelen Justin szegeződtek
- Te tetted?- Próbáltam, felugrani és megrángatni, de nem rendesen mozog, így visszavágódtam az ágyba
- Nyugi cica, több kár ne tegyél magadban!- Kacsintott
- Te tetted?- Kérdeztem újra, már jóval idegesebben
- Ne hidd már rólam, hogy ekkora patkány vagyok!- Förmedt rám
- Jó-jó, azért a fejemet hagyj meg!- Szóltam vissza, ne kaptam rá választ, csak felállt, lehúzta a folyosóra néző ablakon lévő redőny és visszaült mellém
- Beszélgessük!
- Nincs kedvem!
- Majd megjön!- Kacsintott, előbányászta a telefonját a zsebéből és elkezdte nyomkodni
- Nem mennél ki?- Néztem rá, pokolba kívánó tekintettel, ő kinézett a telefonja mögül majd elmosolyodott
- Miért zavarlak?- Kérdezte röhögve
- Igen!- Már szinte üvöltve válaszoltam
- Látod, most is beszélgetünk, de emeld fel a hangod, így is fáj a fejem!- Nézett rám ravaszul
- Chhh... Na mond már, hogy mit akarsz, aztán tűnj el!- Forgattam a szemeimet
- Nyugi, cica!- Felálltam, azt reméltem, hogy az ajtót akarja használni, de ehelyett, befeküdt a mellettem lévő ágyba és elkezdett telefonálni valakivel. Kívülről úgy tűnt, hogy felhúzták, de utána pedig teljesen nyugodtan telefonált tovább. Nem értettem, hogy miről lehet szó, de őszintén, nem is érdekelt! Még telefonált egy ideig, és felugrott.
- Ennyivel ne hidd, hogy megúszod!- Hajolt oda hozzám, majd a számra, megint rám és megint a számra tekintett. Mire tudtam volna valamit reagálni, a mondatra, már a nyelve a számban volt. Ajkaink egybe forrtak, gyengéden csókolt, olyan volt mint egy mesevilágban. Nem tudtam, hogy ellökjem e magamtól, vagy pedig viszonozzam, a nagy válogatásban csak annyi vettem észre, hogy kb. 5 perce csókolózunk. Egyre hevesebben kezdett el csókolni, majd beletúrt a hajamba ajkait elválasztottam az enyémeimtől, a fejünket összedöntöttük és úgy bámultuk egymást. Csak bámultuk egymást szótlanul, elmerengtünk egymás szemében, mint a szerelmesek. SZERELMESEK? Mit csinálok én? Egy ilyen féreg és én? NEM! NEM! NEM! Ezt most azonnal abba kell hagynom! Próbáltam tőle elválni, mire ő csak elmosolyodott.
- Tudtam, hogy akarod!- Puszilta meg a nyakam

Remélem tetszett! Komizzatok! Akármi véleményetek van, NYUGODTAN írjátok le komiba, akár pozitív akár negatív!<3
Puszi<3

Figyelem!

Figyelem!

Semmiképp sem lesz blog törlés!<3

Köszönöm, Orsinak, hogy nem hagyta, hogy feladjam! És az összes többi kommentelőnek! Nagyon jól estek!<3 Talán, már ma lesz új rész, de nem garantálom. Fogalmam sincs, hogy mikor tudom hozni, sajnos..:/ 

Addig is jó olvasgatást!<3

Kommentek:

believe123

Nagyon jó :D Szerintem ne hagyd abba! :)

Carly E.

Abbahagyni.?? Megzakkantal.? Nagyon szertem a blogodat es kar lenne pont most abbahagyni.! De persze totalisan megertem hogy miert vagy kiakadva. En is sokszor akadok ki ezen. Hidd el sokan olvassak es szerteik a blogodat csak lustak kommentelni. Igen igen en is lusta vagyok de ha nem hagyod abba akkor megigerem hogy rendszeresen fogok kommentelni.:)
Es ha mar tenyleg nagyon abba akarod hagyni, akkor ott hagyd abba hogy Julie osszejon Justinnal vagy valami tortenjen mar koztuk.!:D
Ez a resz is jo lett es nem baj ha keves.:)
Siess kovivel.<333

Kíra Kocsis

Abba ne merd hagyni!! Imádjuk a blogod csajos<3

Alexa Molnár

Légyszi könyörgöm ne hagyd abba nagyon szeretem a blogodat eszméletlen ne hagy abba légyszi !!!!!

barbykah.*-*

Folytasd,ez egy nem minden napi történet!*-*

Imádlak titeket!Puszi<3

Berontott /Blog torles/

Nem mondok semmi, olvassátok el, ha van kedvetek. 

~10. Fejezet

*Julie szemszöge*

Nem rég ébredtem fel. Szörnyen hasogat a fejem, a nyomrom pedig kavarog. De hol vagyok? Az utolsó amire emlékszem, hogy valaki elkapott a sikátorban, de hogy kerültem ide?! Olyan rideg, egyhangú, hátborzongató ez a hely, egyszóval, szörnyű. Lassan elkezdtem mozogni, bár nagyon fájt.
-Felébredt!- Üvöltötte kintről valaki, majd egy seregnyi ember özönlött be a szobába. Megvan! Egy kórházban vagyok. "Jól vagy?", "Mi történt?",  "Julie?", "Mid fáj?" halmoztak el a kérdésekkel, amikor hátulról egy orvosnak tűnő fiatal férfi jött be.
-Hölgyeim! A betegnek pihenni kell! Legyenek szívesek távozni!- Igy is lett, mindenki kiment
-Jó reggelt! Kiss Ádám vagyok, a kezelő orvosa. Elvegzünk pár rutin vizsgálatot, ha nem gond!-Mosolygott rám aranyosan, én csak bólogattam és mosolyogtam

Igy is történt, minden rendben volt. Nagyon aranyos Ádám, eléggé jóban lettünk. Hirtelen Justin rontott be...

Azert irtam most csak ennyit, mert torolni fogom a blogot. Nem latom ertelmet, hogy tovabb folytassam, hiszem nem olvastok, nem komiztok. A heten minimum 10 uj kominak es 500 megnyitasnak kell lenni az egesz blogon, vagy torlom. Rajtatok mulik az egesz...!