" Tudtam, hogy akarod! "

Sziiasztok<3 Itt a 11. rész, remélem tetszeni fog és megdobtok pár komival!:) Ez egy kicsit rövidebb lett mint a többi, de annál izgibb, szerintem! Jó olvasását!<3

11.Fejezet

Justin miután berontott, Ádámra meresztette a tekintetét, csak bámult rá, nagy kikerekedő szemekkel, mintha fenyegetné. Majd miután Ádám is ugyan így elkezdet vele "kommunikálni", az ajtó felé húzta a szemeit. Ádám felállt és odajött hozzám.
-Jul, el kell mennem még pár betegemhez, majd jövök!- adott egy puszit az arcomra, amit Justin egy szemforgatással reagált le

- Na látod! Én mondtam, hogy beszélni fogunk!- Dobta le magát Justin, a mellettem lévő székre. Megráztam a fejem, majd elkezdtem forgatni a szemeim, amik egyszer csak hirtelen Justin szegeződtek
- Te tetted?- Próbáltam, felugrani és megrángatni, de nem rendesen mozog, így visszavágódtam az ágyba
- Nyugi cica, több kár ne tegyél magadban!- Kacsintott
- Te tetted?- Kérdeztem újra, már jóval idegesebben
- Ne hidd már rólam, hogy ekkora patkány vagyok!- Förmedt rám
- Jó-jó, azért a fejemet hagyj meg!- Szóltam vissza, ne kaptam rá választ, csak felállt, lehúzta a folyosóra néző ablakon lévő redőny és visszaült mellém
- Beszélgessük!
- Nincs kedvem!
- Majd megjön!- Kacsintott, előbányászta a telefonját a zsebéből és elkezdte nyomkodni
- Nem mennél ki?- Néztem rá, pokolba kívánó tekintettel, ő kinézett a telefonja mögül majd elmosolyodott
- Miért zavarlak?- Kérdezte röhögve
- Igen!- Már szinte üvöltve válaszoltam
- Látod, most is beszélgetünk, de emeld fel a hangod, így is fáj a fejem!- Nézett rám ravaszul
- Chhh... Na mond már, hogy mit akarsz, aztán tűnj el!- Forgattam a szemeimet
- Nyugi, cica!- Felálltam, azt reméltem, hogy az ajtót akarja használni, de ehelyett, befeküdt a mellettem lévő ágyba és elkezdett telefonálni valakivel. Kívülről úgy tűnt, hogy felhúzták, de utána pedig teljesen nyugodtan telefonált tovább. Nem értettem, hogy miről lehet szó, de őszintén, nem is érdekelt! Még telefonált egy ideig, és felugrott.
- Ennyivel ne hidd, hogy megúszod!- Hajolt oda hozzám, majd a számra, megint rám és megint a számra tekintett. Mire tudtam volna valamit reagálni, a mondatra, már a nyelve a számban volt. Ajkaink egybe forrtak, gyengéden csókolt, olyan volt mint egy mesevilágban. Nem tudtam, hogy ellökjem e magamtól, vagy pedig viszonozzam, a nagy válogatásban csak annyi vettem észre, hogy kb. 5 perce csókolózunk. Egyre hevesebben kezdett el csókolni, majd beletúrt a hajamba ajkait elválasztottam az enyémeimtől, a fejünket összedöntöttük és úgy bámultuk egymást. Csak bámultuk egymást szótlanul, elmerengtünk egymás szemében, mint a szerelmesek. SZERELMESEK? Mit csinálok én? Egy ilyen féreg és én? NEM! NEM! NEM! Ezt most azonnal abba kell hagynom! Próbáltam tőle elválni, mire ő csak elmosolyodott.
- Tudtam, hogy akarod!- Puszilta meg a nyakam

Remélem tetszett! Komizzatok! Akármi véleményetek van, NYUGODTAN írjátok le komiba, akár pozitív akár negatív!<3
Puszi<3