Sziiasztok! Most egy extra hosszú részt hoztam! Remélem tetszeni fog és megdobtok pár komival!:) De mielőtt elkezdenétek olvasni, szeretnék pár dolgok veletek is megosztani, amiknek én szörnyen örültem!:D
1., Már 3 követőm van!<3
2., Lassan elérjük 4000. megtekintést!:)
3., Külföldön is több helyen olvassák a blogom!:DD<3
~14.Fejezet
~14.Fejezet
Végre ideértem Julieékhoz. Minden tárva nyitva, belülről pedig csak nyöszörgés hallatszik, remélem nem tett kárt magában!
- Julie!- rontottam be, amikor észrevettem, hogy a földön fekszik, és zokog.
- Julie! Had segítsek!- Üvöltöttem, majd megpróbáltam felemelni
- Hagyj meghalni!- Próbálta üvölteni, de a sírástól a hangja elcsuklott és ismét a földhöz vágódott
- Te hülye vagy? Most azonnal fejezd ezt be! B*szki, had segítsek már!- Üvöltöttem vele, mire feladta az erőlködést. Felemeltem majd az ölemben felvittem, a szobájába, ott lefektettem az ágyra, ő csak szenvedett. Nem tudtam vele mit csinálni, így lefutottam és bezártam addig mindent. Mire visszaértem ő már aludt. Itt nem hagyhattam ilyen állapotban, senkije sincs így rábízni sem tudom senkire sem. Nincs más választásom, maradnom kell! Nem is törtem magam, boxerre vetkőztem, majd befeküdtem mellé. Aludni nem tudtam, így még nyomkodtam a telómat kicsit. Egyszer csak éreztem magamon valamit, gondoltam megnézem mi az. Hogy nem is gondoltam! Kicsi Julie. Hát ennek reggel nem fog örülni, de most úgy sincsen pattogós állapotban. Még nyomkodtam egy kicsit a telefonomat, majd én is aludtam. Julie még mindig a mellkasomon feküdt, az arca nyugodtan tűnt, így csak megöleltem és hagytam, had érezze magát biztonságban.
*Másnap reggel*
*Julie szemszöge
Justin mellkasán ébredtem, de nem érdekelt, emlékeztem a tegnapi telefon hívásra arra, hogy ő cipelt fel ide és, hogy én bújtam hozzá. A tegnapot még mindig nem tudom elhinni, apa halott. Apa halott. Apa halott. Apa. Apa. Apa.
-Apa!- Üvöltöttem, majd ismét zokogásban törtem ki
- Nyugalom!- Suttogta Justin, majd közelebb húzott magához. Csupasz mellkasán feküdtem, és azt áztattam. Szorosan ölelte a derekamat egyik kezével, a másikkal pedig arcomat simogatta. Így közel tartva magához. Én csak sírtam, sírtam és sírtam.
- Van egy jó ötletem!- Nézett rám kajánul
- Mi?- Szipogtam. Nem mondott semmit, lepillantott a számra, majd máris csókolóztunk. Folyton ezt csinálja... Megpróbálja azt éreztetni velem, hogy szeret, de valamit nagyon jól csinál, hiszen én egyre jobban beleesek, minden egyes csókunk után. Wááááááá! Szörnyen jól csókol! Imádom ezt a fiút! Olyan gyengéden csókol, mellette biztonságban érzem magam! Elváltam tőle, majd ráültem, a csípőjére. Meztelen felsőtestével néztem szemben, a látványtól beleharaptam az ajkamba.
- Ne játssz velem, mert nem lesz jó vége!- Mosolygott rám sunyin, és éreztem, hogy büszkeségével nem igen bír. Élveztem, ahogy szenved.
- Most félnem kéne?- Néztem rá kérdően, de a választ már meg sem vártam. Kezeimmel elkezdtem simogatni szépen kidolgozott felsőtestét, a nyelvem segítségével pedig a nyakát kényeztettem. Láttam rajta, hogy élvezi, de már nagyon szenved. Ez még jobban csak beindított. Már haraptam a nyakát testét pedig egyre erősebben simogattam. A keze kicsit elkalandozott, a fenekemre helyezte tenyereit. Majd egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön, én voltam alul ő pedig felettem vigyorgott.
- Én szóltam!- Mosolygott, majd vadul elkezdett csókolni. Gondoltam felizgatom egy kicsit. A büszkeségéhez nyúltam, majd elkezdtem simogatni. Éreztem, hogy ez csak ösztönzést ad neki, így gondoltam becsapom. Elváltam tőle, lefelé kezdtem el haladni. Amikor büszkeségéhez értem, ráleheltem, majd megpusziltam, éreztem, hogy a számtól erősen megkeményedett a méret. Kibújtam alóla, majd elindultam fürdő felé.
- Azért ne hidd, hogy ilyen könnyen megkaphatsz!- Mondtam neki kicsit zavarodottan. Bent a fürdőben, szembe néztem anya képével, majd apáéval. Most mennyire nem lennének rám büszkék. Nem is tudom, hogy mit csinálok! Megint sírásban törtem ki. Mind a ketten halottak én meg ilyeneket művelek itt? Hogy lehet két ilyen csodálatos embernek ilyen szutyok lányuk?
- Mi a baj?- Rontott be Justin
- A-anyaaa... A-apa! Ne-e haragudjato-ok!
- Nem a te hibád! Nekem nem kellett volna! Ne aggódj! Ők büszkék rád! Te voltál az első akit ellenállt! Neked köszönhetően nem történt semmi! Légy büszke magadra! Ők is azok lennének!- Mondta Justin
- Honnét tudod, hogy mi történt?- Kérdeztem, hiszen teljesen úgy beszélt, mint aki mindent tudna.
- Ez bonyolult...- Rázta meg a fejét
- Van időnk kibogózni!- Néztem rá kérlelően
- Később... Szépség hova szeretnél ma menni?- Nézett rám aranyosan
- Nem tudom... Nekem mind1.- Mondtam érdektelenül
- Akkor elmegyünk sétálni! Készülj el, kint megvárlak!- Adott egy puszit a homlokamra, majd kiment. Most meg olyan aranyos volt, mint egy apa... Olyan furcsa ez a fiú, de nagyon jó ember.
Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd egy szál törölközőben amit Juss nem igen méltányolt átfutottam a gardróbba felöltözni. Azt mondta, hogy sétálni megyünk, így emellett döntöttem:
Mikor sétáltam ki, Justin egy képet nézegetett.
- Anyukád? Tartotta felém a képet:
- Gyönyörű!- Nézte csodálkozva
- Köszönjük!- Mondtam
- Akkor indulhatunk hercegnő?- Nézett rám mosolyogva, én csak bólintottam egyet, visszatette anya képét és indultunk le a kocsihoz. Amikor beértem a garázsba szembe néztem egy gyönyörű szép Audival:
- Ezt rád merik bízni?-Ingázott a tekintetem Justin és az autó közt
- Úgy néz ki!- Kacsintott, majd beült. Beültem én is és indultunk
-Itt vagyunk!- Nézett rám Justin. Én csak értetlen fejet vágtam, hiszen a semmi közepén egy erdőben vagyunk!
-Gyere már!- Kiabált Justin, kiszálltam a kocsiból és Justin után indultam. Már sétáltunk egymás mellett egy jó ideje, amikor megfogta kezem és elkezdett húzni maga után, egy sziklánál megállt és rám nézett.
- Figyelj!- Megfogta derekam és feltett a sziklára, utánam ő mászott fel, felmásztunk a sziklák legtetejére.
- Ideakartál hozni?- Néztem rá aranyosan
- Igen. Én mindig idejövök ha valami bajom van.- Fogta meg ismét a kezem, így ültünk kézen fogva, lestünk bele a semmibe
- Honnét tudod, hogy apa halott?- Kérdeztem nagy nehezen
- Apám az egyik túl élője a balesetnek. Ahogy megtudta, hogy a rendőrök szóltak neked az esetről, felhívott engem, hogy nézzek rád. És elmesélte az egészet ameddig odaértem.- Mondta nyugodtan, majd egy cigit vett elő a zsebéből, amit használatba vett. Én csak ott ültem és nem tudtam megmozdulni. Az apja túl élte azt amit az enyém nem...
- Szerencséd van!- Néztem rá könnyes szemekkel
- Ha meghalt volna sem változott volna semmi! Apám utál, csak azért hívott fel, mert apád jó barátja volt. Azért vett téged a nevére, hogy tudjon rád vigyázni. Apám megígérte apádnak, hogy örökké melletted lesz, ha piszkos ügybe keveredsz nem hagy ott megdögleni, hanem kiszed belőle.
- Mi? Apád nevén vagyok? Apád utál téged? Miért utálna? Egyáltalán ki az apád? Még soha életemben nem láttam, nem is találkoztam vele!- Értetlenkedtem
- Igen, apám nevén vagy. Apám nem túl feltűnő ember, de nagyon befolyásos. Távolról vigyáz rád, hiszen a te apud nem akart volna feketeségbe mártani a kezét, ha te is azt tetted volna. Apád nagyon okos ember volt. Érezte, hogy történni fog valami, így megbeszélte ezt apámmal. Ha apád nem lett volna ilyen előre látó te most árvaházban lennél. És igen, apám utál. Megöltem anyámat. Azóta utál, én számára csak egy óriási hiba vagyok. Úgy gondolja, ha pénzt ad nekem attól jobb apa és én elfelejtem, hogy ő utál.
- Okééééééééés. Magamat értem. Asszem... De miért ölted meg anyukádat?
- A születésemkor meghalt. Túl erős voltam, ő meg túl gyenge, és végül én maradtam életben.
- Érteeem. De ezért nem te vagy a hibás!- Szorítottam meg a kezét
- De.- Ennyivel le is zárta ezt a témát, majd elterült a kövön
Jó lett...Köviit *-* :) <3
VálaszTörlésImádoom ♥♥♥ Köviiit :))
VálaszTörlésSiess a kövivel csajos*-*♥
VálaszTörlésImádom <3 *-* Siesss nagyon a kövivel!! <3 :)))
VálaszTörlés