Tényleg

~27. Fejezet 

Még mindig itt fekszem véres fejjel, megerőszakolva totális félelemben. Mi van ha visszajön és megint megerőszakol, vagy megint megver? De az én hibám, ha nem jövök el vele nem történik ez az egész. Félek, félek, leírhatatlanul félek. Minden sötét és rossz. Gondolataimból a leszállás érzése zökkentett ki. Elakartam indulni felöltözni, de nem volt erőm, így a lábaim összecsuklottak és a földre zuhantam.

- Hol van?- Hallottam kintről egy erőteljes üvöltést ami eléggé hasonlított Justinéhoz, de ő nem lehetett, mivel a kórházban fekszik, széttörve. Meg amúgy se jönne el utána, azok után, hogy otthagytam amikor szerelmet vallott nekem.
- Ki?- Üvöltött vissza Krisz
- Julie!- Ki a szar akarna engem megmenteni?
- Neked ahhoz semmi közöd!- A választ vártam, de nem hallottam, helyette csak egy puffanást és Krisz felkiáltását hallottam.
- Julie!- Rontott be valaki a szobába. Ott feküdtem, alul meztelenül, megszégyenítve de mégis örültem megmentőmnek, nem tudtam megszólalni, csak nyögtem egyet remélve, hogy észre vesz, nem tudtam mit tenni, vagy lelő engem is, vagy meghalok, így is úgy is halállal végződött volna a történet. A nyögésemre egyből reagált és felém vette az irányt. Lehajolt mellém, és a hajamat eltűrte, hogy láthassa az arcom, nehezen, de kinyitottam a szemem. Ekkor szembe találtam magam, Justinnal. Feltett az ágyra és elsétált felkacsolni a villanyt.

Amikor megállt ismét az ágy mellett gondosan végigmért, amikor megpillantottam csupasz alsó felemet, nagy és hosszú levegőket kezdett el venni, a keze ökölbe szorult és a gatyájában lévő "szer" nem igen bírt magával. Csak nézett a földre és nagyon látszott rajta, hogy nem bír magával elsétált a szoba másik végébe és a bugyimat hozzám vágta. Gyorsan fel is kaptam, de még mindig látszott rajta, hogy nehezen bír magával.
- Mi a szar az a fejeden?-Fordított hasra
- Az a fasz tette?- Üvöltött
- Igen...- Mondtam azon a hangon, amilyet még kitudtam kényszeríteni a számon
- Szerencse, hogy megdöglött...
- Te megölted?- Csattan volna fel, ah lett volna hozzá energiám
- Nem adtam neki hét puszit, attól halt meg.- Mondta cinikusan, inkább nem is válaszoltam rá

- Mit ne mondjak ez k*rva szép...- Miközben mondta ráült a derekamra és elkezdte leszedegetni a hajtincseket a sebről. Több tincset már úgy kellett a sebből kiszednie, mivel az alvadt vértől beleragadt.
- B*zdmeg! Ez elfog fertőződni!- Állt fel, és hozzám vágta a gatyámat, majd egy "Vedd fel!" vezényszót kaptam, fel is vettem. Csak feküdtem az ágyon, mozogni alig tudtam, így az, hogy elinduljak lehetetlenségnek bizonyult.
- Gyere már!- Indult el kifelé, de ahogy észre vette, hogy nem megyek utána eszébe jutott, hogy mozogni is alig tudok. Szerencsére nem kirugdosott az ajtón, hanem felemelt és kivitt az ölében.

A kórházban kitisztították a sebet és bekötözték.
- Hova viszel?- Kérdeztem Justintól, mert nem a reptér felé ment hanem be a városba
- Egy ideig itt maradunk.
- Mi ketten?
- Igen.
- És nem fogsz megölni?
- Nem hiszem.
Legalább megölni nem akar. Kétlem, hogy emlékszik arra amikor szerelmet vallott nekem. Az nem ő volt, csupán valamit félhalottam makogott.

Beérve a szobánkba körbenéztem és megállapítottam, hogy gyönyörű és nagy! Egyből felmentem a lépcsőn és megkémleltem a felső szintet is, ahol egy franciaágy pihent, legnagyobb örömömre.
- Julie!- Jött fel Justin is, egyből ránéztem ő pedig a franciaágyra, amikor megpillantotta egy perverz mosolyt villantott felém
- Te tudtál erről?- Mutattam a franciaágyra, amire ő csak elmosolyodott
- Én foglaltam a szállást, Cica.
- Cica...- Ráztam a fejem- Valahogyan a másik éned jobban tetszett...
- Erre gondolsz?- Közelebb lépett hozzám, jobb kezével a hajamba túrt, majd levezette az arcomra és a másik kezét is csatlakoztatta hozzá, két keze közt volt az arcom. Csak az ajkaira figyeltem, ő pedig rátapasztotta őket az enyéimre. Két kezemet nyaka köré fontam és mint egy óvodás az egyik lábam felemeltem. Kezeit elkezdte lefelé csúsztatni, csípőmig ment, de ott megállt várt egy kicsit vele, majd a fenekemet kezdte el taperolni. Nem érdekelt, hagytam neki, a csókja teljesen rabul ejtett. Kezeimet a mellkasára támasztottam, ezzel egy kis helyet csinálva köztünk ami miatt elváltunk egymástól. Csak néztünk egymásra és nem tudtunk mit mondani.
- Úgy csókolsz mintha szeretnél...- Hajtottam le a fejem, ezzel úgy nézett ki feldühítettem, mert elkezdett fel-alá rohangálni a szobában, egyszer csak megállt rám nézett és elüvöltötte magát.
- Mert tényleg szeretlek b*zdmeg!- Üvöltötte