~24. Fejezet
- Igen...- Suttogta, nem válaszoltam semmit csak kisétáltam a szobából
Szeret, szeret... Ezt nem tudom elhinni... Ez, ez, ez hihetetlen. Először csak megakart dugni, most meg már szeret, amikor megtudta, hogy apám halott jött át vigyázni rám, elhitette velem, hogy szeret aztán közölte, hogy csak játék. Most meg leugrott a Kiss tetejéről ami tegyünk hozzá, egy 3 emeletes szórakozó hely, hogy ne bántson engem többet, most meg közli, hogy szeret. Sóhajtottam egyet, de nem értettem semmit. Úgy éreztem, hogy ezt egyedül kell feldolgoznom szóval vissza mentem a táskámért és haza indultam. De persze én hülye a mentővel jöttem, Harryt meg ott hagytam a Kiss előtt. Mindegy, felhívom biztosan nem fogok sétálni.
Hívhattam, baszott felvenni... Így hívtam egy taxit, neki meg hagytam ez üzit, hogy otthon vagyok jöjjön oda, ha megtalálta a telefonját... Visszagondolva, hát eléggé paraszt voltam... De akkor is! Kapja a pénzt, akkor vegye fel azt a redvást telefont!! Ameddig abban a redvás taxiban ültem sikerült kidühöngenem magam. Kiszálltam és besétáltam a házamba.
- E! Beszélnünk kell!- Hagytam neki egy üzit, mivel nem vette fel a telefont, Harryhez hasonlóan...
- Szia! Mondjad!- Hívott vissza
- E! Justin azt mondta, hogy-hogy sz-sz-sze-szeret...
- Tessék?- Üvöltött bele a telefonba
- Leugrott a Kiss a tetejéről, hogy ne bántson többé, most jöttem a kórházból, de gyere át elmesélem!- Szipogtam
- Megyek!- Nyomta ki a telefont. Csak ültem a kanapén és gondolkoztam, hogy fogok ezek után tükörbe nézni? Hogy fogok ezek után Bart szemébe nézni? Hogy fogok ezek után szeretni? Szerettem anyát, de ő feladta küzdést, szerettem apát, őt pedig az Adria halottjai közé lehet sorolni... Szerettem Justint ő leugrott a Kiss tetejéről... Mi lesz ha bántom a többi embert is akiket szeretek? Esztit, Not, Tintint, Fredot, Evyt, Bartot! Áhh.... Minnél tovább élek, annál rosszabb lesz minden, egyre több kárt teszek, mindenkiben, mindenben... Legegyszerűbb lenne ha feladnám, végleg... Semmi jó sincs abban, hogy én élek. Mindenkit csak bántok, nem Julie nincs több fájdalom, senkinek sem... Justin nem ugrik le többet Kiss tetejéről, Fredo nem csókolózik többet olyannal akivel nem kéne, Evy nem rohangál folyton a bolond Bf-je után, Nonak nem kell többet megvédenie senkit, Tintinnek nem kell többet félnie, Esztinek meg nem kell anyát játszania, sőt Bartot sem terhelem még egy gyerekkel, Krisz, meg hát, igen, ő Krisz... Nincs más ötletem meg kell tennem... Még utoljára megnéztem, anyáról a képet és az tetoválást amit hozzá csináltattam.
" Forever you. " Ezt abból a szándékból csináltattam, hogy örökké emlékezni fogok rá, örökké szeretni fogom, akármit meg fogok azért tenni, hogy neki ne kelljen még onnét is rám vigyázni.
Nem próbáltam még soha, talán jól csinálom és többet nem fognak miattam szenvedni. Ha én nem vagyok nincs több szenvedés... Leültem az ágyamra, beleittam a Martinibe amit még ott hagytam, kb. egy hete... Bal kezemet kinyújtottam magam elé és kezelésbe vettem. Az ütőeremet célba is vettem az a ollóval.
- Ju!- Hallom, ahogy az ajtó kivágódik és Evy üvölt
- Megyek!- Dobtam el az ollót, a kezem véres volt, de ráhúztam a felsőmet, amit viszonylag eltakarja
- Na mesélj!- Ölelt meg
- Na szóval... Fredo felhívott amikor itthonról indultam el, este, hogy a Kissbe vannak Justin megf a tetőn rohangál és nem bír már vele. Egyből odamentem, amikor odaértem Juss a tető peremén sétálgatott egy üveg piával a kezében, próbáltam onnét leszedni, de nem jött, amikor megmondtam neki, hogy szeretem megcsókolt majd hátravetette magát, hogy többet "ne tudjon engem bántani"...- Ekkor már zokogtam, miattam fekszik most ott a kórházban...- ... A kórházban mellette ültem, a nővér amikor bejött azt hitte együtt vagyunk, amikor kiment a nővér megfogtam Justin kezét és elkezdtem elmondani neki az érzéseim, megkérdeztem tőle, hogy miért ugrott le... Kezdtem álmosodni, így befeküdtem Juss mellé, ő megölelt majd közölte, hogy azért ugrott le mert szeret... - Itt már úgy zokogtam, hogy egy egész óceánnyi könnyet hullattam. Evy csak sóhajtott egyet és adott egy puszit a fejemre
- Basszus!.- Üvöltött fel Evy, én csak rá néztem és láttam rajta, hogy gond van, a telefonját fürkészte- Anyu rosszul van mennem kell, puszi!- Viharzott ki, nem értettem, hogy mi baja lehet, mindegy... Majd úgyis elmondja, ja nem...
Úgy döntöttem, hogy nem szenvedek a kezemmel, valami sokkal hatásosabbat választottam, így életben maradok, de örökké eltűnök.
- Krisz!
- Mondjad...
- Mikor indulsz?
- Pár órán belül...
- Áll még az ajánlatod?
- Áll!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése