Csak játék

Halihooo<3 Köszönöm szépen a komikat, az ezelőtti fejezethez! Változott a blog külleme és Julie élete is fordulat vesz. Remélem, hogy tetszeni fog! Komizzatok<3                                 

~ 19. Fejezet

- Embereid? Mit tettél vele?- Már szinte üvöltöttem, a kocsi előtt
- Ne kiabálj már velem! Mondtam már én semmit.- Húzta fel kicsit magát. - Beülnél?- kérdezte lekezelően
- Be.- Beültem de nem miatta, csakis az apja miatt. Nem volt kedvem egy ilyen emberrel faszkodni, csak mert a fia egy idióta. Gondoltaimba Justin rekedtes hangja zavart bele:

- Ha annyira kíváncsi vagy rá...- Nyomta a kezembe a telefonját, amin valljuk be őszintén, meglepődtem, nem is kicsit. Csak így rám merte bízni. Nem is haboztam megnyitottam az SMSeit, meg is találtam amit kerestem. Nem jutottam szóhoz... Miattam?
"Magyarázzátok el a kölyöknek, hogy a Julie Horan kinek a tulajdona!"- Ez kattogott csak a fejemben.
- Kinek vagyok a tulajdona?
- Bart Bieber és a fia.- Mondta halálnyugalommal
- A tiéd?- Néztem rá szörnyen meglepődve
- És apámé.- Mondta még mindig fapofával, én csak néztem rá mint valami ufóra.
- Nézd Julie! Lehet, hogy az utolsó ember akiben megbíztál meghalt. De ahol egy fejezet lezárul egy új kezdődik. Az életed szüleiddel írott fejezete végleg lezárult. Meghaltak. Viszont, most egy új kezdődik ami a következő családodról szól. Lehet, hogy apám utál engem és sose fog szeretni, de tudom, hogy érted akármit megtenne. A legjobb barátja lánya vagy! Ígéretet tett apádnak. Vigyázni fog rád!- Nem mondtam semmit csak adtam egy puszit az arcára. Az út további része néma csendben telt. Amikor odaértünk kinyitották előtte az ajtót, kiszálltam és megvártam az isszonyatosan érdekes páromat.

*Az asztalnál*

- Figyelj ott jön!- Tette a szája elé kezét Justin, hogy ne lehessen rendesen hallani, egyből odanéztem és ott jött Bart Bieber! Majd teljes élet nagyságban állt előttem.

- Bart Bieber.- Nyújtotta a kezét, felálltam és kezet fogtam vele
- Julie Horan.- Végig izgultam a vacsorát, szerencsére zökkenő mentesen ment az egész. Amikor sétáltunk kifelé Bart megállított.
- Julie! Válaszd ki a dolgaidat amit hozni szeretnél magaddal és még a hétén az asszisztensem felhív, hogy mikor mennek az embereim a cuccaidért. Érted pedig kocsit küldök majd. Addig is Justin haza megy veled, ő majd szól a másik sofőrjének, te pedig megkapod Harryt! Ja, és nyugodtam tegezz. A családomba tartozol.- Ennél s mondatnál elérekenyültem, de nem jött szerencsére egy könnycseppem sem
- Rendben van. Köszönöm szépen!
- Hát akkor sziasztok!- Adott puszit
- Szia!- köszöntem Justin nem sokat mondóan pedig felemelte a kezét, mintha intene.

*Otthon*

Ott ültünk egymásba borulva, mint a szerelmesek. Már több hete, hogy összevesztünk. Nem bírtam ki fel kellett tennem neki a kérdést. Felültem és ránéztem.
- Justin!
- Igen?
- Múltkor nem mondtam meg, hogy szeretsz-e. Megmondtad Fredonak még táborban. Leírtad tegnap este Evynek. Mindenkinek megmondtad csak nekem nem! Vagy ez az egész számodra csak játék?
- Őszintén?
- Igen!
- Csak játék.