Mert szeretlek!

~23. Fejezet

Ott ültem a kórházi széken, Justin ágya mellett. Először éreztem bűntudatot egy olyan ember miatt aki ennyit ártott nekem. De túlságosan is szerettem ahhoz, hogy ezek a fájdalmak elnyomják az érzéseimet. Mióta Justin belépett nagyobb vonalakba az életembe, felfordult az egész világom. De még ezt is megbocsájtom neki. Nem tudom, hogy mit tennék, ha most meghalna. Még egy embert elveszítenék. Anya, apa, most meg Juss... Remélem elég erős ahhoz, hogy túlélje ezt. Szörnyen aggódom érte.

- Hölgyem!- Állt meg mellettem egy nővér
- Igen?- Néztem fel rá könnyes szemeimmel
- A barátjának...- A barátom? Szeretném ha az lenne...- Súlyos sérülései vannak, de ahhoz képest semmi, hogy 3 emeletet zuhant. Betört a feje, nyak és hát csigolya zúzódásai vannak, valamit eltört a jobb csuklója, a bal felkarja és a bal bokája, sajnos rengeteg vért veszített. De elnézve önt, hamar felfog gyógyulni. Hamarosan felfog ébredni. Kérem jelezze nekünk ha felébredne!- csak bólintottam egyet, majd a nővérke kiment
Ott ültem az a srác mellett akinek most minden porcikája szét van törve, miattam. Szörnyen rossz amikor ebbe belegondolok, hogy akit szeretek meghalhat. Megfogtam a kezét és elkezdtem hozzá beszélni.
- Justin nem tudom, hogy hallod e amit most mondok. De ezt muszáj elmondanom. Amikor Fredo felhívott reméltem, hogy miattad hív, boldogan vettem fel a telefont, de már nem annyira boldogan tettem le. Nagyon siettem hozzátok, nehogy valami hülyeséget csinálj. Amikor megláttalak a tetőn a szívem is megállt. Láttam leforogni az életem a szemem előtt, ami már csak te vagy! De Justin, nem kell attól félned, hogy bántasz, szeretlek és ez nem is fog változni. Szeretlek!- Amikor másodszor kimondtam, elkezdtek hullani a könnyeim, záporként hullottak. Csak sírtam és sírtam. Még mindig Justin kezét fogtam, nem bírtam elengedtem a kezét és a táskámban kezdtem el kutakodni. Elővettem egy zsepit, letöröltem a könnyeim és kifújtam az orrom. Egyszer csak Fredo jött be.
- Julie!
- Mit akarsz?
- Én... én... Nem az én hibám!
- Tudom.
- Haragszol?
- Kicsit...
- Miért? Miért rám, miért nem rá?
- Na most takarodj innen!- Üvöltöttem vele
- De!
- Takarodj!- Szerencsére ki is ment, nem kellett többet üvöltenem

 Justin még mindig eszméletlen volt, álmos voltam már nagyon így befeküdtem mellé az ágyba picit pihenni, nem akartam elaludni, hiszen egy széttört Justin fekszik mellettem csapok egyet vagy akármi rengeteg kárt tehetek még benne. Csak feküdtem ott és kattogott az agyam amikor Justin hirtelen megmozdult, szerintem még én is jobban meglepődtem a tettén mint ő. Megölelt. Egymással szemben feküdtünk ő szeme még csukva az enyém nyitva. Én összehúztam magam ő pedig elterülve ölelt. Így feküdtünk már kb. 3 perce amikor megszólalt.
- J-Julie!- Próbálta kinyitnia szemét
- Itt vagyok.- Simogattam meg a arcát
- Azért mert... mert... szeretlek!