Üvegezés

Sziasztok! Itt a kövi rész! Remélem tetszik! Nagyon örültem a 3 kominak! Remélem ide kapok 4-5 komit, de a 3-nak is nagyon örülnék! Oldalt tudtok szavazni, hogy mennyire tetszik az oldal, remélem megteszitek!;)<3

~5.Fejezet

*Julie szemszöge*

Már bent voltunk a kikötőben amikor beugrott! Ebben egyedül Eszti tud segíteni, miután anyukám halott.
-Szia!-Léptem be hozzá
-Szia élet!- Ölelt meg -Mi panaszod van Mamidnak?-Nézett rám mosolyogva
-Hát , gondolom tudod, a szombat éjszakát...- Szégyeltem el magam
-Igen, tudok róla. Ugye még szűz vagy?- Nézett rám kérdően
-Igen az vagyok de ez nem rajtam múlott...-Hajtottam le a fejem
-Hát kin? Kétlem, hogy Justinon...-Nézett meglepetten
-Pedig de... De engedd már, hogy elmesélem!-Szóltam rá vigyorogva
-Jó-jó!-Vigyorgott vissza. Elmeséltem neki a történteket, amikor a végére értem kifújtam a levegőt, ő pedig csak megölelt.
-Szerelmes vagy belé?-Nézett rám egy aranyos mosollyal az arcán
-Nem tudom...-Néztem kétségbe esetten
-Elviszlek ma vásárolni és este nem megyünk ki vitorlázni, nyolc körül meg találkozó van (Hetente van, csak változó időpontban)! Rendben?-Mosolygott
-Okés!-Nagy vigyor támadt az arcomra
-De akkor irány készülni én meg addig szólok mindenkinek! Szólsz Jusséknak? -Ajánlotta fel
-Igen!-Vágtam rá, majd siettem szólni és készülődni. Amikor a szobájuk elé értem nagy levegőt vettem és kopogtam.
-Tessék!-Üvöltötték egyszerre, majd benyitottam
-Sziasztok! Eszti üzeni, hogy a délutáni vitorlázás elmarad, mindenki azt csinál addig amit akar, de nyolc körül mindenki legyen itt, mert találkozó lesz!
-Miért?-Nézett rám kérdően Justin
-Hosszú... A lényeg, hogy nyolckor legyetek itt!-Tereltem a témát
-Julie beszélhetnénk?-Nézett rám Fredo, és csak bólintottam egyet és kiálltam az ajtóból és a korlátnál támaszkodtam.
-Szerelmes vagy belé?-Nézett rám kérdően
-Kibe?-Kérdeztem meglepetten
-Hát belé-mutatott az ajtó felé, én csak ránéztem az ajtóra majd Fredora.
-Dehogy vagyok!-Jelentettem ki háborodottan
-Rendben, rendben... De csak, hogy tudd! Nekem elmondhatod, a barátod vagyok! Mindig számíthatsz rám!-Adott egy puszit majd bement a szobájába. Nem értettem, hogy miért érdekli őt ez, de hát ő tudja... Bementem a szobába, ahol senki sem volt, nem értettem. Írtam, gyors egy-egy SMS-t meg hagytam ott cetlit és indultunk is Esztivel.

Minden boltot végig jártunk, rengeteget hülyéskedtünk meg minden amikor már alig álltunk a  lábunkon leültünk a Karolinába, ittunk egy kávét meg ettünk valami sütit, pletykáltunk egy kicsit. Amikor visszaértünk még volt 1 óránk a találkozóig így felvettük a ruhákat, meg a cuccokat amiket vettünk és abban hülyéskedtünk. Én ezeket vettem:

És még pár cipőt. Eszti megkért, hogy a találkozó közben, majd táncoljunk Tintin-ékkel. Gyors elfutottam Nikihez és Petrához, hogy Eszti megkért minket, hogy táncoljunk és jöjjenek át próbálni ha elkészültek. Amikor visszamentem a szobába átvenni a táncos szerkómat ők már ott voltak és készültek.
-Sziasztok csajok!-Öleltem meg őket
-Hey!-Köszöntek egyszerre és öltek vissza
-Eszti megkért, hogy a találkozó közben majd táncoljuk!-Ekkor érkeztek meg Nikiék is. Köszöntek majd leültek.
-Rendben! Gyakoroljuk el őket gyors!-Mondta Noncsi. El is gyakoroltuk a  táncainkat, majd rohantunk le. Már mindenki ott volt amikor odaértünk. Gyors lehuppantunk egymás mellé. Megmutatta a képeket amiket egy hét alatt csinált, elmondta a véleményét mindenkiről, mi is mondhattunk egymásról véleményt. Épp hozzám és a kritikához értünk.
-Szerintem Julie nagyon ügyesen vitorlázik, de az úszás is elég jól megy neki!-Röhögött Justin, Eszti is röhögött, Fredo is meg én is, de többiek nem értették, hogy miről is van szó, talán nem is gond...
-Akkor most megnézzük, hogy Julie az úszáson és vitorlázáson kívül miben tehetséges még! Mutatott előre. A lányokkal pedig felálltunk, Noncsi beindította a zenét és elkezdtünk táncolni. Senki sem hibázott remekeltünk a többiek pedig csak tátott szájjal néztek minket. Mikor végeztünk Justinra néztem, aki csak ült, tapsolt, próbált valamit mondani de egy hang sem jött ki a száján. Utána még sokat hülyésékedett együtt az egész bagázs. Olyan 11 órakörül, Eszti felment, mert neki még dolgozni kellett, szóval aki akart maradt még, de aki nem azt elment a városba, vagy fel a szobába. Mi még gondolkoztunk, hogy mit csináljunk, amikor Fredo odajött hozzánk
-Csajok jöttök üvegezni?
-A hagyományos vagy az új fajta?-Nézett rá Noncsi
-Őőőő... A hagyományos-Röhögött Fredo
-Mindjárt megyünk!-Vágtam rá mosolyogva. Meglepően sokan maradtak játszani.
Már egy ideje játszottunk, amikor Lara rám pörgetett.
-Felelsz vagy mersz?
-Merek!-Mindenki hangos ujjongásban tört ki, gondlom ők tudták, hogy Lara mit akar, de amikor Juss felé nézett már én is kezdtem sejteni.
-Csókold meg Justint!-Sunyin mosolygott közben
-Hogy mi?!-Üvöltöttem fel
-Ja, és nyelves csók legyen!-Nyeltem egyet, odasétáltam Justinhoz, ő akkor már állt. Megfogtam a vállát és megcsókoltam, közben ő a derekamat ölelte és szenvedélyesen csókolt vissza. Iszonyat jól csókol! Egyszerűen imádom! Teljesen ellenállhatatlan! Miket beszélek én? Nem lehetek belé szerelmes, ő mégis csak Justin Dugós Bieber! A csókunk már vagy 5 perce tartott amikor rájöttem, hogy mit is csinálok, kivettem a nyelvem a szájából elengedtem a vállát és mentem vissza a helyemre. Amikor leültem éreztem magamon egy szempárt ránéztem Fredora aki csak hevesen mosolygott rám.
-Tudtam!-Tátogta.
-Kabbe!-Tátogtam vissza egy mosoly közepette. A nagy "beszélgetés" közben észre sem vettem, hogy rám pördült az üveg, amit most Justin pörgetett.
-Julie itt vagy?-Már csak ennyit hallottam
-Igen-igen persze! Felelek!-Mondtam
-Miért jöttél Magyarországra?-Ekkor rengeteg kérdő szempárt éreztem magamon, kivéve Noét és Tintinét akik tudták.
-Ké-kérlek n-ne!-Mondtam a könnyeimet visszatartva
-Miért ne?-Nézett rám Juss, kérdően, de nem volt benne rossz szándék, szimplán csak kíváncsi volt. Felugrottam nem érdekelve, hogy ki mit hisz és sírva kirohantam, majd összeroskadtam egy fal mögött, futás közben hallottam pár mondatot.
-Te idióta! Most nézd meg mit csináltál! Várj Julie!-Noémi
-Gratulálok Justin! Julie!-Tintin
-Ezt most miért kellett? Nem láttad rajta, hogy már majdnem sír? Nem hiszem el!- Ezt a hangot nem tudtam beazonosítani.
Tintin és No kerestek minden felé, de nem találtak meg. Egyszer csak egy hideg kezet éreztem a vállamon, majd valaki letörölte a könnyeim. Felnéztem és nem akartam hinni a szememnek...

Remélem tetszik és izgultok már, hogy mi lesz! Alul feltudtok iratkozni a blogra!<3
Puszi:*