Az igazság...

Sziasztok!<3 Itt a kövi rész. Azért írtam meg már ma, mert ma barátnőmnél, utána a lovardában utána meg barátnőm alszik nálam, de hát most 3 napig nem lesz rész... Remélem tetszik!:)

~6.fejezet

Amikor felnéztem szörnyen meglepődtem! Mit keres Ő itt? Hogy került ide? Értetlenül néztem rá könnyes szemeimmel.
-Ne nézz így! Mondtam, hogy rám mindig számíthatsz!-Mosolygott. Én csak felálltam megöleltem és eláztattam a pólóját
-Szeretlek Fredo!
-Tudom, én is téged!-Szorított magához, majd folytattam a pólója eláztatását
-Elakarod mondani?-Nézett rám aranyosan, csak bólintottam egyet, megfogtam a kezét és felmentem a szobájukba, tudtam, hogy a miénkbe ott vannak Noék, és ott nem tudunk nyugodtan beszélgetni, Justin meg most biztos valami kurvát dönt épp hanyatt, úgy meggyűlöltem ezzel  tettével és biztos lettem benne, hogy nem szeretem! Igaz nem tudhatta, de amikor már a sírás határán vagyok, akkor nem kéne még mindig köcsögösködnie. Leültünk az ágyra és szipogva elkezdtem mesélni.
-Na szóval, 7 éves voltam amikor anyukám meghalt, rákban. Evelynnel ekkor lettünk nagyon jóba, rengeteget voltam náluk, miután apa elkezdett inni. Tudtuk, hogy nem maradhatunk abba a házban, mert megfogunk bolondulni. Evyék akkor már nézegették ezt az iskolát, így mi is úgy döntöttünk, hogy hátunk mögött hagyjuk a múltat és új életet kezdünk több 1000 km-re. Ezért jöttem ide, hogy feltudjuk dolgozni anya halálát. Engem még a mai napig is nagyon érzékenyen érint amikor róla van szó.-Sírásban törtem ki ismét.
-Értem, és sajnálom! Elhiheted Justin sem akart megbántani!-Ölelt meg vigasztalás képpen. Nem válaszoltam semmit, csak felnéztem láttam a törődést a szemében, és nem bírtam megállni. Megcsókoltam. Megcsókoltam Alfredo Florest! Ő visszacsókolt, vagy 2 percet csókolóztunk majd elváltunk egymástól, amikor egymásra néztünk csak ennyit tudtam mondani:
-Bocsánat!-Sütöttem le a szemem
-Sajnálom!-Fredo
-Mi csak barátok vagyunk, és jó volt most letisztázni!-Mondtam már nyugodtan
-Igen!-Mosolyodott el
Még egy csomót beszélgettünk majd átmentem a saját szobámba, ott ült Tintin, Noncsi és legnagyobb meglepetésemre Justin!
-Végre, hogy megvagy!! Hol voltál eddig? Minden rendben van?-Ugrott a nyakamba No
-Persze, persze minden  okés! De nem takarítanátok ki a szemetet?-Kisírt szemeimet forgattam
-Nézd Julie!-Justin
-Nem! Azt akarom nézni, ahogy szeded a lábaidat az ajtó felé!-Mutattam az ajtóra, de kavarogtam bennem az érzelmek ideges voltam, csalódott, szomorú és egyben zavarodott.
-Kérlek! Legalább azt mond meg, hogy hol voltál eddig! Mindenhol kerestünk már!
-Én is kértelek! Úgy néz ki mégsem kerestetek elég helyen... De ha ennyire érdekel a ti szobátokban! Most már mindent tudsz! Szia!
-De-de...
-Szia!-Lehajtott fejjel kivonult a szobámból, majd elmeséltem a Fredos sztorit  a csajoknak, de mégis csak rosszul éreztem magam Justin miatt, gondoltam átmegyek hozzá megbeszélni a dolgokat. Amikor az ajtójuk elé értem szörnyen meglepődtem valami csodás volt amit hallottam. Nem kopogtam, mert tudtam, hogy akkor megfog szakadni csak beléptem halkan. És azt láttam amit egész életem nem tudtam volna elképzelni Justin énekelt! Olyan tiszta, őszinte és szép volt, hogy bekönnyeztem. Majd odaléptem Justinhoz aki háttal ült eddig nekem. Mikor végzett a dallal, megfogtam a vállát könnyes szemekkel.
-Te írtad?-Néztem rá
-Mennyit hallottál?-Nézett rám kikerekedett szemekkel
-Eleget...
-Igen én írtam, de mennyit hallottál?
-Pont eleget, ahhoz, hogy megtudtam ki is vagy igazából!-Néztem rá mosolyogva
-És elmeséled nekem, hogy most ki is áll előtted?-Állt fel, mosolyogva
-El! Egy fiút akinek 2 énje van, az egyik kemény semmi sem érdekli, mindenkivel lefekszik, a másik pedig teljesen őszinte és érzékeny. Egy vastag falat épített ez a fiú maga köré csak, hogy azt higyjék minden rendben van vele, pedig valamikor nagy trauma érte, amiről alig tud valaki! Ebben a fiúba én magamat látom!

Remélem tetszett, és megdobtok pár komival, őszintén szomorú vagyok, hogy az ezelőtti részre csak 2 komi érkezett...:/