Austin

Iszonyatosan boldog vagyok! 5 komit még sosem kaptam! Köszönöm szépen!<3

Olvassátok ezt a részt is ilyen élvezettel!:))

~7.Fejezet

*Julie szemszöge*

Amikor kimondtam, Justin fel kapta a fejét és nézett rám értetlenül. Nem érdekelve folytattam, vagyis akartam. Justin közbe vágott.

-Magadat?-Meglepődöttség volt a hangjában

-Igen, magamat.-Mondtam higgadtan

-Hogy-hogy?-Nézett rám kérdően

-Tényleg érdekel?-Néztem rá meglepődve, ő csak bólintott egyet. Mire én beszélni kezdtem.

-Nem tudom, hogy most jó ötlet e megbíznom benned, de elmesélem. Szóval, Nem tudom, hogy téged milyen trauma ért, de azt igen, hogy engem milyen és, ahogy viselkedsz az emberekkel, csak egy vastag falat látok körülötted. Ami viszont téged érdekel, az a traumám. 7 éves voltam amikor anyukám meghalt, rákban. Apa nem bírta feldolgozni így inni kezdett, féltem tőle, féltem, hogy a piától elborul az agya és bántani fog. És...-Ekkor megálltam és megráztam a fejem

-És?-Nézett rám Justin

-Semmi és. Téged csak ez érdekelt úgyis...

-Emiatt költöztetek ide?

-Igen. Tudtuk, hogy nem maradhatunk abba a házban, mert megfogunk bolondulni. Evyék akkor már nézegették ezt az iskolát, így mi is úgy döntöttünk, hogy hátunk mögött hagyjuk a múltat és új életet kezdünk több 1000 km-re. Ezért jöttem ide, hogy feltudjuk dolgozni anya halálát.-Ekkor egy könnycsepp csordult le az arcomon, amit ő törölt le.

-Ne haragudj! Nem tudtam.-Nézett rám megbánóan

-Semmi baj!- Mosolyodtam el -És kinek írtad a dalt?

-Nem tudom.

-Nem tudod?-Néztem rá meglepődve

-Nem. Csak úgy jött, mint egy jel...-Mondta értetlenül

-Elénekled megint?-Néztem rá mosolyogva, ő csak elkezdett énekelni. Majd közeledett hozzám és egyre halkabban kezdett el énekelni, amikor pedig már veszélyesen közel voltunk egymáshoz, agyba hagyta, fülem mögé simította a hajamat azokkal a gyönyörű szemeivel pedig belenézett az én szemeimbe, teljesen elbűvölt, talán ez volt a célja. Megmondta, hogy ágyba fog vinni, de csak akkor, ha én is akarom. Megcsókolt. Megcsókolt, akaratlanul is visszacsókoltam. Az ágy felé kezdet el húzni, amikor már feküdtünk az ágyon, akkor ugrott is be, hogy most mit csinál. Szerencsémre én voltam felült, így kikaptam a nyelvem a szájából adtam neki egy pofont felugrottam, majd üvölteni kezdtem.

-Te büdös patkány! Szánalmas vagy, egyszerűen látni sem akarlak! Soha többé!-Majd kiviharoztam a szobából és becsaptam magam az ajtót. Átrohantam hozzánk, Tintinék épp beszélgettek. Rájuk sem néztem, csak elmentem zuhanyozni, majd aludni.

*Szombat este*

Tízkor kezdődik a szülinapom, a  SunCitybe. Már nagyon izgulok, alig várom! Megmostam a hajam, kivasaltam, most pedig épp öltözöm, ezt a ruhát választottam:

Nem tudom, hogy miért, rengeteg ruhát felpróbáltam,  ez tetszett magamon a legjobban. Esztiék már rég elmentek, szóval egyedül vagyok, Eszti fél10-re jön értem vissza. Ez a cipőt választottam mellé:

Magasnak tűnik, de nagyon kényelmes. Az éjszaka közepén pedig már úgyis mindegy lesz, hiszen cipő nélkül fogok táncolni, csak a szokásos. Amikor elkészültem Eszti már itt volt.

-Gyönyörű vagy életem! Még egyszer boldog szülinapot!-Mosolygott, majd megölelt.

-Köszönöm!-Öleltem vissza. Majd indultunk is

*SunCityben* 

Mindenki ujjongani kezdett amikor beléptem. Egyszerűen gyönyörű volt! Eszti nagyon kitett magáért! Elfutottam letenni a táskámat, majd szembe néztem az ajándékokkal, elkapott gyönyör! Alig bírtam ki, hogy ne kezdjem el őket kibontogatni. De végül megálltam és visszamentem bulizni. Mindenki jött oda, Boldog Szülinapot kívánni, nagyon jól éreztem magam amikor megpillantottam valakit, akit nem vártam. 

-Mit keresel itt? Nem megmondtam, hogy nem akarlak látni?-Néztem értetlenül a nem kívánt személyre

-Akkor ne nézz rám! Viszont meghívtál!-Vágta rá

-A tenyerem nem volt elég erős jelzés a meghívás visszavonására?-Üvöltöttem

-Nem.-Kacsintott. -Figyelj! Maradok és nem zavarok, oks?

-Jó, de tényleg ne kerülj a szemem elé!-Kötöttem a lelkére. Szörnyen jól éreztem magam, miután Justint ott hagytam. Éjfélt ütött az óra, és egyszer csak elment a zene.

-Akkor most következik az én ajándékom, az egyetlen drága Juliemnak, aki már hivatalosan is 17 éves! Köszöntsétek nagy szeretettel Austin Mahoniet!-Üvöltött Eszti a mikrofonba.  Én csak síkani tudtam, hiszem ő a kedvenc énekesem el sem tudom hinni, hogy itt van! Egyszer csak minden fény elment, és csönd lett a másik pillanatban már mentek a füst gépek, és kilépett Ő, Austin Mahone.

-Hey Guys! Happy Birthday Julie! (Hey srácok! Boldog Szülinapot Julie!)-Mondta mosolyogva, majd egy fény rám világított, ő pedig csak elmosolyodott. Miden amit mondott ment mögötte magyarul, a dalszöveg is, rengeteget énekelt majd jött a kedvencem befejezés kép, a What About Love !Szörnyen meglepődtem hiszen miközben énekelt, már csak 2 fény maradt ami őt és ami engem világított meg, majd egy kezet érzetem a hátamon.

-Menj!-Lökött meg Noncsi

Elindultam a színpad felé ahol Austin már várt. Felmentem hozzá, majd csak nekem énekelt és együtt táncoltunk. Iszonyat jó volt ott fent táncolni, Austinnal utána még sokat beszélgettünk csináltunk közös képeket, rettenetesen jó fej a srác és megtanított az egyik táncára is. Sajnos hajnalban el kellett mennie, ugyanúgy a többiekkel buliztam, csak már Ő nem volt ott. Mielőtt elment egy cetlit nyomott a kezembe, majd megpuszilt.

Remélem tetszett! Sajnos vagy egy rossz hírem...:/ Vasárnaptól edzőtáborban leszek, szóval nem tudom, hogy lesz-e blog. Ha lesz akkor egy barátnőm fogja feltölteni, de még nem tudom. Addig is olvasgassatok!<33